A statisztikám újra szánalmasan nulla, néha van egy 1es, de szerintem az csak véletelnül volt... DE sikerült megint nagyot alakitanom. Elmentem tankolni... csak éppen pénztárca nem volt nálam... és mindezt akkor vettem észre, mire telraktam a tankot. Jellemző! Megint megvolt a pánik, aztán el kezdtem gondolkozni, hogy ilyenkor mit is kéne csinálni... szerencsére anyum pont a városban volt, és megmentett. Elég kellemetlen lett volna, ha valahol máshol van. Bár nekem igy is nagyon kellemetlen volt a szituáció, mivel 20percet kellett várnom anyura, mire odaért. Addig újságokat nézegettem, persze az összes olyan, ami kicsit is érdekelt volna, be volt csomagolva egy zacsiba. Közben 2percenként hivogattam anyut, hogy hol van már, aki szerintem közben sirt a röhögéstől, de mikor kiszállt az autóból komoly arcot vágott. Szerintem próbált úgy nézni rám, hogy "ejnye-bejnye, aztért igazán megnézhetted volna...", de aztán elröhögte magát, és jött a "kislányom, hogy lehetsz ennyire béna?" Szóval a hétvégét iratok és pénz nélkül kell/kellett eltöltenem, mert a kollégiumban hagytam a pénztárcámat...

Ma volt szerencsém (szervezett körülmények között) találkozni pár volt- általános iskolás osztálytársammal. Igen érdekes elmény volt. Igazából senki nem változott az évek alatt semmit, maximum a fiúk lettek nagyobb darabok a sok gyúrás miatt... de személyiségre szinte senki. Mindenki pont annyit ért el, amire számitottam, vagy gondoltam. Bár akkoriban a megjelentek közül csak 2 emberrel voltam jóban, mégis egész jót tudtam beszélgetni azokkal, akikkel kommunikáltam, mert volt olyan ember is, aki kb. arra sem méltatott, hogy köszönjön. Mondjuk annyira nem rázott meg a dolog, csak tanultam belőle, mert most már azt is tudom, hogy az illető szimplán paraszt.

Ez teljesen ide vág:

https://www.youtube.com/watch?v=VaduFk-P7cg

Igazán jöhetne már a tavasz. Igaz ma sütött a nap... A tavaszi fáradtság már megvan, és a kettősfonthatás miatti szenvedés is megvolt ma. Az egész csak úgy viselhető el, ha alszom. Ezért kb. az egész napot átaludtam. Persze csináltam hasznos dolgokat is, mint például elsétáltam a média márktba és vettem új, az előzőnél kicsit hosszabb UTP kábelt, mivel az előző előtti kicsúszott, az előző meg rövid volt, ezért túlságosan helyhez kötött volt a gépem. Erről jut eszembe: péntek este eldobtam a laptopomat. Kékhalál. Error, stb. Leesett a vérnyomásom, a pulzus számom megemelkedett. Kissé bepánikoltam, mert ez lett volna a harmadik laptop, ami a kezeim között ment tönkre. Nehéz lett volna megmagyazáni az otthoniaknak. DE, rájöttem, igaz nem volt könnyű, hogy csak a vincsesztert tartó csavarok estek ki, ezért szimplán kicsúszott az esés következtében. Szóval megkönnyebbültem, a vérnyomásom ugyan nem mászott vissza a helyére, de a pulzusom visszaállt. A csavarokat persze nem találtam meg, de mindegy is, mert visszapattintottam. Most meg lelkiismeretfurdalásom van, mert nem teljesitettem a programom, amit a szünetre elterveztem, azt nem mondom, hogy semmit sem csináltam, mert rohadt sokmindent... de nem mindig azt, amit kellett volna. Volt egy kis tanulás, egy kis vásárlas, egy kis pezsgőzős vizipipázás, egy kis alvás is, és az elmúlt pár napban sok-sok fejfájás!

Most orditani tudnék... úgy igazán! De semmi erőm hozzá. Érdekes nap volt ez a mai... szidtak engem, anyukámat, és még szerintem jó pár felmenőmet. Én is szidtam másét. Természetesen! Volt ma parkolóból kitolatós élményem, meg matekórás is.

Szeretem, hogy mindenkinek a saját dolga a fontos. Nekem is önmagamnak kellene a legfontosabbnak lenni. De néha észre se veszem saját magam. Mindegy. Szeretnék olyat tudni, hogy egyszerre két helyen lenni és megfelelni, de mivel ilyen genetikai selejt vagyok, mint a többi, nem megy... és ezt az emberek nem tudják megérteni, pedig másnak (élő embernek legalábbis) se nagyon szokott sikerülni, azaz még nem hallotam róla.

Hazafelé szerncsére nem sok autóval/autóssal találkoztam, de minden másodaiknak el vettem volna a jogositványát, mert nem tud vezetni. Nyilván nekem sem megy tökéletesen, mert mindig mindennél van jobb, na de hogy egyessek mennyire szerencsétlenek, az néha fáj. A BMW-s természeresen megállhat a kanyarban, a főúton, és ott hagyhatja a verdát, csak mert neki az a jó. Na de ez is mindegy, csak felbosszantom magam újra és újra.

Szeretem a tökéletes magyar utakat is, a hatalmas kátyúkat, a szélvédőnek csapódó asztfaltdarabot, ami kifagyott a tökéletes magyar útból, a lyukat, amit az aszfaltdarab okozott... azaz mind a kettőt, mert kettőt is sikerült ma összeszedtem. Szeretem a kamionosoakat is, feltétel nélkül. Azt is nagyon, hogy mindig én tudok meg minden (számomra) fontos dolgot utoljára. Szeretem, ha keresztül néznek rajtam, ha hülyének néznek, ha úgy gondolják, hogy én tényleg másokért élek...

Összességében, ez egy csodálatos nap. Köszönöm a résztvevőknek!

Meglepően sok látogatóm volt, ahoz képest, hogy kb 1.5hónapja nem irtam ide semmit... időm se sok volt, meg mióta új vincseszterem van, ami új rendszert jelent, ami pedig új firefoxot, az pedig azt, hogy eltűnt a kis fülecske, ami az oldalamra mutatott.

Egyébként jól eltelt a január... elég sok minden történt velem. Például 21 éves lettem, meg pár olyan dolog, amire nem számitottam. Jó dolgok, sikeresen levizsgáztam mindenből... meg ilyenek. De igazából most nem is ez a lényeg, hanem újra a hullámvasút, az hogy egyszer fent, aztán meg lent. Szakadnak a kötelek és újfent nem tudom, hogy hova is kapjak, nem tudom, hogy mi lenne a jó, mi lenne a helyes döntés, mi az, amit nem bánnék meg, vagy éppen melyiket bánnám meg kevésbé. Újra úgy érzem, hogy tehetelen vagyok, az meg főképp zavar, hogy a döntésemmel mást is megbánthatok, valaki olyat, akit nagyon nem szeretnék... Szóval most lesz egy kis őrlődés, mert az kell...

Amúgy boldog új évet, igy utólag!

Felrúgtam a teám... Dehát kellett nekem a földre tenni a bögrét?! Az asztal viszont messze van. Igy jár, aki lusta. Feltakaritom, főzök újat. Ma hazafelé volt időm és energiám gondolkozni. Eddig nagyon időm se volt, meg energiám se. Szóval gondolatok... válságról, háborúról, az ózonlyukról. Sajnos ennél sokkal önzőbb vagyok. Rá kellett jönnöm, hogy a helyzetet, amibe kerültem, én magam okoztam. Nekem eddig ez annyira nem volt természetes, de átláttam végre az erdőn, és ott volt a fa. Vagy a fa mögött volt az erdő? A fene se tudja már. Ügyesen megkötöttem a saját kezem, aztán csak álltam és nem értettem, hogy mi van! És mivel nem vagyok szabadulóművész, igy most kinlódok a csomóimmal, amiket a zsinórra kötöttem. Mert nem ám egy szép masnit sikerült összehoznom, amit egy szál meghúzásával ki lehet kötni. A saját korlátaim tesznek tönkre. "Ne engedj túl közel magadhoz senkit, mert csak megbánt, mint a többi." - mondták a hangok, meg olyat is, hogy "Áhh, nála ne is próbálkozz, te nem vagy elég jó neki." Az elsőt lehet kezelni, azért lehet utálni egy embert, mert átvágott vagy éppen elárult. De azért nem lehet, mert pusztán más az izlése vagy csak szimplán nem kedvel? Persze nyilván nem ismer, de ez most itt nem lényeges, mert nem kedvel mindenki, aki ismer (minimálisan), néha éppen ellenkezőleg, aki ismer, leginkább nem kedvel. Aki viszont jól ismer, mert van 1-2 ember, akinek hagytam... ők szerencsésnek tartják magukat emiatt (meg  is lehet őket kérdezni:) Hozzá teszem, hogy velük nekem is szerencsém van! Közben felrugtam az üres bögrémet is. Úgy érzem, hogy ideje aludni.

1. Egyetlen fajta ismert rénszarvas sem tud repülni, de több mint 300 000 olyan élő organizmus létezik, amely még besorolásra vár, és bár ezek nagy része ízeltlábú vagy baktérium, emiatt mégsem zárhatjuk ki azt, hogy a Mikulás repülő rénszarvason közlekedik.

2. A földön 2 milliárd (2 000 000 000) 18 éven aluli gyerek van. De minthogy a Mikulás nem törődik hindu, zsidó, buddhista vagy mohamedán gyerekekkel, így a munka a 16,1 %- ára csökken (321,3 millió). Háztartásonként 3,5 gyerekkel számolva ez 91,8 millió otthont jelent. Fel kell tételeznünk, hogy mindenhol akad legalább egy rendes gyerek.

3. A Mikulásnak, hála a különböző időzónáknak és a föld forgásának (24 helyett) 31 óra áll rendelkezésére az ajándékok kihordására (ha feltételezzük, hogy keletről nyugatra halad, ami logikusnak tűnik). Ebből az következik, hogy 822,6 látogatást tesz másodpercenként. Ez azt jelenti, hogy 0,001 másodperce van minden egyes háznál, hogy lepakoljon, beugorjon a kéményen, megtöltse a zoknikat, a többi ajándékot szétszórja a fa alatt, visszamásszon a kéményen keresztül és felpattanjon a szánra. Ha feltételezzük, hogy a szóban forgó 98,1 millió egyenletesen helyezkedik el a föld felszínén (ami persze nem így van), akkor két ház között a távolság 1,275 km. A teljes út pedig 117 millió (117 047 750) km, nem számolva azokat a kitérőket, amiket még a Mikulásnak is meg kell ejtenie.

4. Ez azt jelenti, hogy a Mikulás szánja mintegy 1050 km/s (1050 kilométer per másodperc) sebességgel halad, a hangsebességnél 3170-szer gyorsabban (Egy hagyományos rénszarvas kb. 25 km-t tesz meg egy óra alatt, ha nagyon siet).

5. A szán rakománya egy újabb érdekes kérdés. Feltéve, hogy minden gyerek egy kb. 1 kilogrammos ajándékot kap (ami röhejesen kevés), akkor a télapó szánja mintegy 321 300 000 kg- ot nyom. Nem számítva a Télapót. (Aki ha tényleg minden otthonban megeszik egy kis édességet, mondjuk 2 szaloncukrot, akkor az út végére pontosan 2 943 000 kg-ot hízik, de ettől az apróságtól most eltekintünk.) Egy hagyományos rénszarvas max. 150 kg-ot képes elhúzni a földön. Még ha feltételezzük, hogy a repülő rénszarvas (lásd: első pont) tízszer ennyit képes elhúzni, akkor is minimum 214 200 kell ahhoz, hogy az egész szánt (Télapó nélkül) elhúzza. Ez a sok szarvas 353 430 tonnára növeli az egész pereputty súlyát. Csak összehasonlításképp jegyzem meg, hogy ez négyszer olyan nehéz, mint az Enterprise nukleáris meghajtású anyahajó.

6. Ha ez a 353 400 tonna súlyú szán 1050 km/s-os sebességgel közeledik, akkor nagy légellenállásba ütközik. A légellenállás felhevíti a rénszarvasokat. A két vezér rénszarvas másodpercenként 143 000 000 000 000 (143 trillió) Joule energiát nyel el. Elhanyagolható idő alatt égnek el, (eközben 234 000 000 000 decibel erejű robbanás hallatszik) kigyújtva maguk mögött a többi rénszarvast. Az egész szán (a rénszarvasokkal együtt) 4,26 ezredmásodperc alatt ég el. A télapót, akire eközben 297 500 N centrifugális erő hat, 120 kg-os télapó esetén (ami nagyon kevés), 8 207 123 kg-os erő préseli a szán háttámlájához.

...én hiszek a Mikulásban... :)

Esik... hófelhőből eső. Mert meleg van. Inkább úgy mondom, hogy nincs annyira hideg. Akartam sétálni, de ilyen időben nem úsznám meg szárazon a dolgot. Szóval marad a szobában poshadás és a foto füzeten való átnézés. Mert bizony azon is keresztül lehet nézni, ha nagyon akarja az ember. Nekem már több ízben is sikerült az elmúlt pár napban. Szóval igazán tehetséges vagyok. Igazából örültem volna a hónak! Hóban sokkal jobb sétálni, mint esőben, persze nem a térdig érőre gondolok, de itt olyan úgy se lesz, majd a következő jégkorszak alkalmával, amit én nyilván már nem fogok megélni:) Egyébként Yonderboi-nak igaza van, mert "People Always Talk About The Weather"   https://www.youtube.com/watch?v=4rFML2nl9XY

Ma voltam bankban, befizettem a pénzem a számlámra, ami annyira nem is érdekes, de miután már az összes pénzem a számlámon volt, rájöttem, hogy fogalmam sincs a  nálam lévő kártya pinkódjáról. Mert persze nekem két kártyámnak kell, hogy legyen pusztán az egyszerűség kedvéért. Megmondtam, hogy nagyon tehetséges vagyok. Közbe kinéztem az ablakon, és hopp... már nem is esik, a felhők felszakadoztak és ha felkelnék a gép elől még a naplementét is láthatnám, szóval nemsokára irány a vásárlással egybekötött séta, fizetés kizárólag kápével...:D

Statisztikák...: már 2-3 látogatóm van naponta (jupiiii), bár azt nem tudom, hogy a rendszer ebbe engem is beleszámit-e vagy sem:)

Imádom a statisztikákat! A látogatottságom az elmúlt egy hónapban úgy néz ki, mint egy bináris kódsorozat: 1,0,0,1,0,1,0,1,1,0 stb. Ugye ez a neve? Mert az informatikiai ismeretem ezen téren nem túl széleskörű. Nem mintha máshoz nagyon értenék, de ennél csak jobban...

Nagyon elrepült az idő. November van!! Annak is a vége... benne vagyunk keményen az őszben, a minap havazott is, ami már inkább tél. Ihlet nincs, csak szándék. Ez baj, mert most végre van időm unatkozni, és olyankor szoktam irni (nem vagyok analfabéta, de ezen a laptopon nincs hosszú i, igen... kimásolhatnám karaktertáblából, de most nem). Na jó, igazából időm nem lenne, csak kedvem nincs csinálni, azt amit kellene. Kedv nélkül meg nagyon nehéz belevágni. Leadandó - leadandó. Már pár órája leginkább felváltva nézem a monitort és a plafont, meg hallgatom a TV-t. Három felé nézni már fárasztó lenne. De a fel-le nézésben is el lehet fáradni, ezért néha be is csukom a szemem, egy kis relaxálás, aztán újra fel-le. Most egy ecset kellene, meg festékek! Nem lenne semmi értelme, de nagyon jól esne... csak plecsnik!:)Tegnap olvastam egy iszonyatos közhelyet, ami annyira rémes, hogy az már jó, és mindent kifejez, amit csak kell: "Az élet attól szép, hogy bármi megtörténhet. És attól szar, hogy meg is történik..."

Ennek viszont csak annyi az értelme, hogy élek. Bár az okok ismeretlenek.

Szóval az úgy volt, hogy az elmúlt hetekben nem volt időm. De tényleg, SEMMIRE! Teljesen leköt ez az iskola. Persze nem mindig a jó értelemben, mert mikor hajnali 2-3-ig leadandókat gyártok, akkor kicsit fárasztó tud lenni, aztán 7kor kelés, óra este 6ig... Amikor van fél órám, inkább alszom, mert az állítólag nem tesz jót, ha az ember lánya napi 4órát alszik, majd egésznap kávén marad életben. De néha egy kis ilyen is kell. Most itthon annyival jobb, hogy délelőtt 9ig hagynak aludni!:) Aztán nyomás dologra. És hopp, el is ment a nap. Már megint este 10 óra van. Most feküdjek még be a gép elé? Jó, akkor msn... aztán vagy a gép előtt dekkolok 2ig, vagy nem. Inkább de.

A mai nap különlegessége, nem is az, hogy szakítottam időt arra, hogy ide írjak, hanem, hogy ma van a névnapom, és ez feltünően sok embernek eszébe jutott, ami nagyon meglepett! Összesen 11 ember üzent nekem valamilyen módon, a családtagokat nem számoltam bele... Persze vannak olyanok, akiket hiányolok a listáról, mert nekik aztán végképp eszükbe juthattam volna, és vannak olyanok is, akikről sose gondoltam volna, hogy írnak egy üzenetet, akár iwiw-en is:) Nagymamám meg kimondottan aranyos volt, mikor felhívott és azt mondta a telefonba, hogy "Boldog születésnapot Orsikám!", aztán tájékoztattam, hogy az még kicsit arrébb van, de a szándék a fontos!

Holnap reggel elindulunk nyaralni, így az ősz közepén! Igen... irány Barcelona! Évek óta erre vártam! Bár tartok az egésztől, mert repülővel megyünk, és még sose repültem, szóval van bennem egy ilyen egészséges félelem. Meg lehet az is közrejátszik a dologban, hogy túl sok "légikatasztrófák" című műsort láttam a National Geograpic Channelen! Szóval már alig várom, és nagyon jó lesz... Csinálok majd csomó képet, aztán akit érdekel, kap:)

Nem szeretem a szeptembert. Nyilván az októbert sem, de erre majd október végén fogok rájönni. Hullanak a fákról a levelek, jobb esetben jönnek a közmunkások és összseprik. Hideg van. De nem az az igazi csontig hatoló hideg, mint régen volt télen. Most olyan hideg van,a miről nem tudom eleinte eldönteni, hogy hideg. Gusztustalan, mert csak akkor válik egyértelművé, hamár folyik az orrom, mert megfáztam! A tél legalább egyenes. Akkor hideg van és ezt mindenki tudja, mert a tél ilyen. Persze most nem vettem bele a globális felmelegedést, mert az plusz pár sor lenne. Az elején még meg volt a közepe, a lényeg, de most bele merültem az őszbe és az esőkbe. Fel kellett volna írnom. Körbejárom a szobát, ezt a hatalmasat, hátha. De nem... Csak hideg van. Semmi mást nem érzek. De kezdem megszokni ahogy rohangál a hátamon, ahogy libabőrös lesz tőle a kezem. Lehetne melegebb is, de nem akarom! Furcsa választás. Mért akarom én ezt? Kellemetlen, de még is jó. Beteges. Nem rég belenéztem a tükörbe, és megállapítottam, hogy torzít. Nem azért, mert csúnyábbnak látom magam, mint amilyen vagyok, ez tényleg torzít. Persze nem azt látom benne, amilyen tényleg vagyok. Azt látom, amilyen nem szeretnék lenni. Sápadt arc, karikás szemek, a régi mosoly sehol. Szánalmas. Soha többé nem akarom így látni magam. Pedig nem is történt semmi. Nagyon régóta nem történt semmi. Valaminek pedig kellett volna, de nyilván nem vettem észre, vagy csak nem akartam észre venni. Elsuhantam a részletek felett... Azt mondták, hogy a részletek fontosak, de sosem figyel rájuk senki. Nincsenek összefüggések. Pedig annyira kellene... valami ami összeköti a sok kis jelentéktelen dolgot. Már csak egyvalami hiányzik, a megoldás a feladathoz.

Úgy érzem véget ért az inger-mentes életem! Sikerült egy újabb nagy pofont kapnom az élettől, amire igazán számíthattam volna. Konzekvencia levonva: ezekután rohadtul nem bízok meg senkiben. Persze tudtam, hogy nem szabad, de újra csak naív voltam, és tessék, megkaptam, amit megérdemeltem. De a hibáiból tanul az ember... vagy éppen nem, de az az ember hülye. Eddig se voltam az a bizalmas típus, persze mindig volt egy-két ember, aki levett a lábamról, és bíztam bennük. Sajnos nincs tehetségem megválogatni ezeket az embereket. Van amikor sikerül nagyon mellé fognom. Ez most az volt. Nem elég, hogy olyan dolgokat mondott el egy olyan embernek, akinek nem kellett volna és amiket nem kellett volna, hanem még ferdített is azokon. Én akartam elmondani az illetőnek, de úgy látszik neki előbb volt lehetősége rá. Ennek is az lett a vége, hogy én érzem magam szarul. Mindennek ez a vége. Rohadtul igazságtalan. Aztán persze a szituáció harmadik szereplőjétől is megkaptam a magamét. Jellemző. És most én vagyok a rohadt szemét seggfej. Véletlenül sem az, aki helyettem beszélt a nevemben hülyeségeket. Megint nekem kell változni, asszimilálódnom, stb. Bár szerintem bennem más nem változott meg, csak a többi emberhez való hozzáállásom. Itt újra szóba jöhetne az egymáson valóátlépkedés... újra így érzem magam, csak most olyan embernek sikerült ez, akire nem számítottam. Mindig tanulok valami újat. Mondanám, hogy a könnyen adott bizalommal nagyobb eséllyel élnek vissza, de a fenéket (!), amit nehezen ad az ember, azzal is pont úgy visszaélnek... Most akkor nem szabad senkiben megbízni, mert úgy is megbánom?! Vagy csak törődjek bele, hogy ez van és viseljem a következményeket... Nem számít, majd túl teszem magam ezen is... Addig is mosolyog rám továbbra is szépen!:$

Szóval az úgy volt, hogy régen volt, stb. Most sincs sok. Továbbra is elég ingerszegény életet élek, ami nem feltétlenül rossz, inkább csak unalmas és nincs is miről írnom. Jó, persze lenne, de vannak dolgok, amiről még nem akarok beszélni, mert amit kimondom, már több lesz egy gondolatnál és akkor valahogy valóságossá válik. Egyenlőre jól el vannak ezek a dolgok a fejemben, biztonságban, aztán ha úlságosan elfajulnak, akkor száműzöm őket. Most leginkább az unalmat kergetném el az életemből. Azt a kevés szabadfelhasználású időmet egyszerűen nem tudom normálisan vagy éppen hasznosan eltölteni, bár már meg van az új könyvem, de még mindig a zacskójában van, úgy ahogy megvettem...

Most nem megy...:(

North Pole Samba :)

Eredeti itt: http://orshee.deviantart.com/art/Zagar-97903979

Szerintem ezt nem kell kommentálnom, ez a kép így beszél, ahogy van.

Eredeti itt: http://orshee.deviantart.com/art/30y-97765453

Még mindig nagyon szeretek rájönni olyan örök igazságokra, amikre már más nagyon régen rájött, sőt... szerintem erre már én is párszor rájöttem: amikor azt gondolná az ember, hogy nincs lejjebb, az élet rácáfol és még lejjebb lök. Az emberi természet eszméletlen undorító és visszataszító. Az új-hullám most az, hogy használjunk ki, aztán lépjünk át minnél több emberen. És én pont az a fajta idióta vagyok, akivel ezt meg lehet tenni, még ha tudom is, hogy miről szól a dolog. Nyilván máshogy kellene viszonyulnom az emberekhez... Akkor kihasználás nélkül lépnek át rajtam. Hurrá! Bár én naív vagyok és el akarom hinni, hogy megváltozhatnak az emberek. Igen, azok az emberek, akik átlépnek rajtam - és még egy kicsit belém is rugnak. Igazából nem számít. Arra is rájöttem, hogy az, ami van, teljesen különbözik attól, amit én szeretnék. Eddig ezt szépen meg tudtam magyarázni, de már nem megy, valaki csak megérti, ha meg nem, akkor se fog semmi sem történni, mert eddig sem történt semmi. Egyébként kb egy órája egy 6-7év körüli "roma származású" kisfiú akart tőlem cigit kérni, és miután közöltem vele, hogy nem dohányzom és hogy neki se nagyon kéne, elkezdte nekem mondani, hogy ne hazudjak, biztos van cigim, csak neki nem akarok adni és egyébként is rohadjak meg. Teljesen ledöbbentem. Az előbb a rádióban plasztikai műtétet ajánlottak 15%-kal olcsóbban, mert hogy mindenki tök ocsmány és új orr vagy fül kell az egész világnak. Szóval pár milliót kell rááldozni és Te is szép lehetsz! Simán megéri, nem? Szánalmas. Igen, van még egy dolog, amit nem értek. Persze, szép meg jó dolog a szerelem, de ezt mért kell mások arcába tolni? Megszámoltam, 84 msn partnerem nevében összesen 34 szivecske van. Néha komolyan felfordul a gyomrom. Az egy dolog, hogy hátrányos helyzetbe kerül az ember akkor, ha az össze barátjának van párja és neki nincs, de hogy még gyakorlatilag sulykoják is bele szerencsétlenbe, hogy egyedül van... Szóval legyetek boldogok és szerelmesek meg minden, de én továbbra is leszarom. Nemhiszem, hogy pont emiatt lennék kevesebb másoknál... sőt. Én el tudok egyedül is menni moziba. Egyedül az zavar, hogy egyre inkább fordulnak el tőlem a páros emberek. Nem hiába érzem magam egy rakás szerencsétlenségnek. De biztos ez is az én hibám. Ahoz nem vagyok elég csúnya, hogy valami geek-kel legyek, de ahoz meg nem vagyok elég szép, hogy egy normális ember szóba álljon velem. <- Ne keress értelmet vagy bármiféle összefüggést, mert NINCS!

„… Férfi nem veszi észre, hogy a nő tényleg igazat beszél, hogy zavarban van, hogy megnyílik, ami nem mindennapos. Hogy nő azért érint így, mert ösztönös érzéke van a szerelemhez, és nem azért, mert egy hadseregen gyakorolt. Hogy ez a nő most kivételt tett vele. Méltatlan kivételt. Hogy ez a nő most hisz neki. Hogy ez a nő most komolyan gondolja mindazt, amit mond. És mosolyog és jó fej. Hogy nem kellene, nem kellene átverni őt. Őt most nem. Miért nem jut a férfi eszébe, hogy ez egy okos, érzékeny nő, rá fog jönni a hazugságra? Tekintete áthatol a férfi bőrén, a húsán keresztül a meztelen valóságig. Hogy ez a nő nincs benne a pesti kínálatban? Csakhogy, férfi igen is benne van, azért nem tud semmit. Férfi hazudott. Nő rájött. … Hétköznapi történet. Ebből csak a nő nem volt hétköznapi. De férfi még ezt sem fogta föl. Nem látta a fától az erdőt. Tehát farkától a lényeget.…” Tisza Kata: pesti kínálat

„ Van olyan, kihinné, de még is van, hogy egy nő meglát egy férfit és… És otthon a falat kaparja kínjában, ha rágondol. Ha a férfi tutyimutyi, az a baj. Ha rámenős, az is baj. Ha rendmániás, szólni fog minden pókhálóért. Ha túl jó illata van, már eleve gyanús, valamit nagyon takargat. Ha meg nem elég jó szagú, csinálhat bármit, mindegy. Szóval a nő meglátja a férfit és két eset van. Ha nem érdekli, férfi csinálhat bármit, fejre is állhat. Ha meg igen, akkor nő elkezd agyalni. Gyanakodni. Ez a nézés vajon mit jelent, ennek a szónak vajon mi van a hátterében? Vajon mire gondol? Vajon azt gondolja, hogy én azt gondolom, hogy ő azt gondolja? Tépelődik. Közben meg új parfümöt vesz, méregdrágát. Új neglizsét. Csipkéset, kurvásat. Ó, ha az a szerencsétlen csak sejtené, mi játszódik le nőben! Mennyi időt meg lehetne spórolni az emberiségnek.” - Tisza Kata: pesti kínálat

Ma remélem sikerül nem 4 karakterből álló címet találnom. Igen, mert a dolog címét a végén adom. Attól függ, hogy mit írok, de ez így logikus, nem? Ami a lényeg, hogy biztos több lesz, mint 4 karakter! Ma szintén elégg ingerszegény napom volt. A negatív dolgokat megpróbálom kizárni, nem felvenni. Persze volt jó is ma. Például egy-két jó beszélgetés. Kevés. Többet akarok. Csináltam egy tök jó képet, bízom benne, hogy az illető nem haragszik meg majd rám, hogy publikáltam egy képet, amin ő a modell!:D Megpróbálom ide beszúrni. Remélem sikerül...

És... sikerült! Nagyon ügyes vagyok! Igaz telefonos segítséget is kaptam, amit itt is köszönök szépen.

Egy kis lelkes zene: 

Kiscsillag - Ha én lennék

https://www.youtube.com/watch?v=gI2mw0U-VP4

A lényeg, hogy " csak el kéne hinned és úgy kellenék neked mint a levegő"! :)

Holnap talán szebb lesz és jobb meg persze több. De ki tudja...

Ma nagyon sok D vitamin került a szervezetembe, hála a csodálatos napsütésnek és a kevés felhőnek. Fújt a szél is és nem éreztem, csak a nap végére, hogy nagyon csúnyán leégtem megint. Ez hányadik is az idén? Elég tehetségtelen vagyok ilyen téren, de a fene se gondolta reggel, hogy egész nap sütni fog a nap. Arra számítottam, hogy fa nem sok lesz, mert mért olyan területen lenne gyakorlat, ahol nem látunk semmit a fától...?! Ami mondjuk bosszantó volt, hogy a legközelebbi bokor 10percnyi sétára volt az álláspontunktól, ja és a meleg miatt én elég sokat ittam. De túlétem és ez a fontos, meg az, hogy az elkövetkezendő pár napot szintúgy. Megint sikerült egyedül maradnom. Ilyenkor kicsit irigy vagyok másokra, akik társaságban vannak, mert nekem csak a gépem, a vizilovam és egy újságom van. Meg persze a vörös karom, és a szintén vörös lábaim, meg persze a napszemüvegfolt. Így együtt nagyon elvagyunk. Vagy nem? Hát nem! Nem igazán tudok hova menni. Persze, de nekem ez hiányzott. Igen, csak ott van a hiba a dologban, hogy én viszont senkinek nem hiányoztam. Szánalmas. Ugye? Ez egy viszonzatlan szeretet a társadalom iránt, ami a háta közepére sem kíván. Ma a boltban perceket töltöttem a "csoki részlegen" és bámultam a csokikat, és végül bele is került egy a kosaramba. A csodálatos alakomnak semmi szüksége rá, de a lelkemnek hatalmas. Aztán elindult a fejemben egy gondolatmenet: a szomorú emberek az endorfin (boldogság hormon) miatt esznek csokit (akik nagyrészt azért nem boldognak, mert egyedül vannak), ami normális esetben a szerelem és egyéb velejárói miatt termelődik, ezek az emberek híznak, mert a csoki aljas és hízlal, ezért mások csúnyának tartják majd őket, és mivel csúnyák méginkább nem találnak párt, ergó mégszomorúbbak lesznek, mégtöbb csoki, hízás... ez egy ördögi kör. Én nem akarok ebbe belezuhanni. Újra gondoltam, és már nem is rák ellenszerét szeretném feltalálni, ha lenne rá lehetőségem, hanem az intravénás endorfint, bár lehet, hogy valami dorg lenne belőle, mert biztos vagyok benne, hogy lennének emberek, akik túlzásba vinnék. Akkor meg dorgbárónőként öregednék meg, és biztos rohadt boldog lennék a sok pénzemmel. :) Sikerült jól kifordítanom a dolgot. Legealább mosolyogtam egy jót a saját marhaságomon. Amúgy nem vagyok olyan szerencsétlen és szánalmas, mint amilyennek látszom. Remélem. Csak éppen az embereket nem érdekli, hogy milyen ember is vagyok valójában. Mindenki a borító alapján ítél. Nem tetszik? Nem, szóval nem érdekel. Pedig nálam nehéz jobbat találni, csak éppen külsőleg nem vagyok elég jó. Ez van. Éppen most megy a rádióban egy zene, "Jordin Sparks - No air", erről mindig Ő jut eszembe. Ő, akit nagyon régóta nem láttam, és nagyon hiányzik... nem úgy, máshogy. Része az életemnek és nem tudok (annyira nem is akarok) tőle szabadulni. Meg van egy része a számnak, konkrétan ez: But how do you expect me to live alone with just me" (szabadforsításban: De hogy gondoltad, hogy egyedül élek majd magammal - ez így nagyon szarul hangzik). Szóval ez a rész nagyon beleégett az agyamba, meg a refrén, hogy no air... Mind egy. Szép szám. Sikerült teljesen belebonyolódnom a gondolatimba. Ebben viszont nagyon tehetséges vagyok. Amúgy tegnapelőtt már 9 látogatóm volt, ez eddig a legtöbb! Nem tudom, hogy ebből valójában hányan is olvassák el azt, amit írok, vagy lépnek is tovább rögtön, ha a google ide küldte őket. A lényeg persze, hogy ez tök jó, abban az esetben, ha vannak akik elolvassák.

 A végére egy kis optimista hangvétel:

Parov Stelar feat. Lilja Bloom - Shine

https://www.youtube.com/watch?v=IDMQy1h_OI4

Éppen nagyon szurkolok a férfi vizilabda vélogatottnak! Hát igen, jók ám! Végülis annyira nem gáz, egyedül ülök a szobámban, nyakig betakaródzva és visítok minden egyes gólnál:) A takaró azért van, mert szokás szerint nyitva van az ablakom és jön be a hideg, ami annyira nem jó, de a friss levegő csak így jön be, a hideggel együtt. Nem is tudom, hogy milyen idő ez. Felhő, szél, néha esik. Ősz van? Áhh, pakolnom kellene, de őszintén semmi kedvem. Nem szeretek költözni, se oda, se vissza. Bár már várom. Szeretek ott...:) Most nem jó itthon. Itt nem tudok röhögni a szomszéjaimon, ahogy bénáznak a porszívóval! Bár már idén sem fog menni, mivel szétszedték a "csodálatos" társaságot... Magamban nagyon nevetek. Eszméletlenül kárörvendő vagyok! Rajtuk egy élmény kárörvendeni, valahol megérdemlik. Én is biztos megérdemlem, amit kapok, vagy amit éppen nem.

Sokáig gondolkoztam, hogy mi lenne ide a megfelelő mjúzik. Szeretném a Queen-től a We are the champions-t, de nem akarok előre inni a maci bőrére. Főképp, hogy már Szécsi kiabál:) Ezért inkább egy kis Fort Minor, amihez találtam egy jó kis Gyilkos Számos videót:

Fort Minor - Remember the name (feat. Styles)

https://www.youtube.com/watch?v=reb3C2wpJLQ

Pakolás össze, autó mosás - takarítás, bepakolás, utazás, kipakolás, pihenés, és utánna...

Szombat reggel van. Szép, szeles szombat reggel. Szép körmöm is van. Olyan furcsa, hogy nincs rá okom ugyan, de egész jól érzem magam. Valószínüleg az egész napomat egyeül fogom tölteni, de nekem így is jó lesz! Igen, persze lehetne jobb is, mert mindig lehet jobb. Most végre van időm írni, meg kedvem is, csak most valahogy a gondolataimmal vagyok gondban. Kicsit csalódott vagyok, mert újra nem azt kaptam, amit vártam. Megint csak többet vártam, és persze kevesebbet kaptam. Nem tudom, hogy még is mit gondoltam... inkább örülnöm kéne, hogy ezt a keveset is kaptam... mert nekem ennyi jutott, nem? Nem szabadna várnom semmit, mert ha várok valamit és nem azt kapom, amit ugye várok, akkor csalódok. Ami nem jó. Már a nap sem süt, és ömlik be a hideg az ablakon. A hideg jó, végre kicsit fázom. Fekszem, és nézek ki az ablakon, a felhők csak úgy rohannak. Jön az ősz. Én szeretem az őszt? Végül is mért ne?  Holnap megyek vissza Fehérvárra. Várom is, meg nem is. Persze még addig van pár hét, de valahogy nem vágyok vissza kedvenc tanszékem ölelő karjaiba. Pakolnom is kéne... Majd este folytatom.

Ma nem itt és nem ilyenkor akartam ébredni. Még túl tompa vagyok gondolkozni. Szóval most megint "nyaralni" fogok. Nem tudom kinek fogok hiáyozni, kinek nem... ezért nem tudom, hogy közérdekűnek számít-e az információ. Majd úgyis látni fogom, hányan olvassák el. Minden erre látogatónak kellemes napokat! Rohannom kell a kávémhoz...!:D

Nem is tudom... zene?!

Guano Apes - Kiss the Dawn

https://www.youtube.com/watch?v=9VAd0vHCPpI

Keresem magam. De nem találom. Az a helyzet, hogy túl sok minden van rám aggatva, és gyakorlatilag attól a sokmindentől nem látom magam. Te azt mondod, hogy kedves vagyok? Biztos vagy benne? Veled kedves voltam. Leírtál. Ennyi. Mással nem voltam kedves. Ő is leírt olyannak. Akkor most milyen is vagyok én? Leginkább olyan ember, aki nem foglalkozik eleget magával. Én vagyok a tökéletes barát, a tökéletes barátnő. Értékelitek? Nem mondom, hogy nem, mert tudom, hogy vannak, akik értékelik. De nekem ennél több kell. Törődöm kéne magammal. A társadalom arra tanít, hogy áldozuk fel önmagunkat, hogy mások legyenek fontosabbak, mint mi magunk. Ne értse félre senki, mindenkit nagyon szeretek, de szeretném magamat is szeretni... Szóval tovább keresem magam, leszaggatok magamról minden rámakasztott doolgot. Érdekel, hogy milyen vagyok, hogy mi van legbellül. Ennyi jár nekem is. Én mindenkinek ott vagyok. Ezért inkább megértést várok, mint támadást. Mert elegem van a tökéletes barát szerepből. De még is hogy hangazan, az hogy "most nem érek rá, mert magammal vagyok elfoglalva"? És az, hogy "nekem most kell ez a félóra pihenés, ahelyett, hogy neked rohangáljak valami miatt". Ez totál bunkóság lenne, de akkor mégis hogyan kellene megfogalmaznom? Én vagyok a tökéletes ember, akit ki lehet használni. Óriási hiba. De egyszer majd én leszek a legfontosabb magamnak, nem önző módon. Hanem azért akarok másoknak segíteni, mert az jó és nem azért mert kötelességnek érzem. Ha boldog vagyok, az jó. Ha meg nem, akkor az nyilván nem jó, de ez egyértelmű. Szóval nélkülem nem leszek boldog, és önmagamhoz kellek én is. Persze ez így bonyolult, hogy én meg én. Nem vagyok hasadt személyiségű, csak picit elvesztettem önmagam.

Egy kis zene, nem feltétlenül pont erről szól, de majdnem... egyébként nagyon kellemes szám:

Sara Bareilles - Love Song

https://www.youtube.com/watch?v=MR5xv3pt7KI

Így a végére más. Fényképező gépet keresek, és pár hasznos tanácsnak nagyon örülnék olyantól, aki ért hozzá!:)

Azt hiszem nyaralni voltam. Balatonfüred, juhéééj. Hugommal szerda délután elindultunk, és igen, oda is értünk. Nem vesztem el, csak "pihentem"... aktívan. Semmi internet. 35 SPAM-et kaptam 3nap alatt. Örülök, hogy ennyi levélszemetesnek hiányoztam! Meg annak is nagyon örülök, hogy voltak emberek, akik észrevették, hogy nem írtam...:$ Szóval voltunk hugommal akvaparkban, csúszdáztunk. Én nagyon tehetséges vagyok! Sikerült első csúszásnál olyan szinten bevágnom a jobb bokámat a csúszda szélébe, hogy bedagadt és véraláfutásos lett!:D Ezek után még rohantam hugom után. Aztán megállapodtunk a hullámmedencében (ami nem folyamatosan hullámzott), én a sekély részben feküdtem hason... nem kellett volna. Igen, leégtem. Úgy hogy most hátulról szép piroskás vagyok. Ha minden jól megy, akkor bebarnul és nem hámlok le. Az orrom már hámlik, ami nem jó jel, de azért még reménykedek.

Az elamaradhatatlan zene, a szöveg se rossz:

Sugarloaf - Barbie

https://www.youtube.com/watch?v=xnI5Djf4hEM&feature=related

Közben vasárnap lett. Fáradt vagyok. Jellemrő. Vezettem, bevásároltam, palacsintsütést néztem illetve asszisztáltam, sétáltam, nevettem. Egész jó volt. Rájöttem, hogy nem szabad két olyan embernek palacsintát sütni, akik nem tudnak palacsintát sütni. Érthető volt, ugye? Ez a váradtság. Holnap több lesz, szebb és jobb!

Hullámvasút. Ez volt ma jellemző. Egyszer fent, aztán lent. Most lent vagyok. Rohadt mélyen. Ehez igazából nincs is mit nagyon hozzáfűzni. Szánalmas. Ennyi. Nem tudom mit kéne tennem. Nem akarok visszanézni, csak előre akarok nézni és menni. De nincs előttem semmi. Az egyetlen dolog amim van, az a múltam. Szeretném, ha lenne jövőm is. Egyenlőre csak üresség van. Megyek kitartóan a cél felé, csak az utat nem látom. Végülis jobb ez így. Mert az üresség nem szakad meg hitelen, csak szépen lassan eltelítődik, viszont hirtelen tér vissza, uralva az egész életet. Ez uralja az enyémet is. Nem jó. Nem hiányozna, ha nem lenne.

Zene, hangulathoz illő:

Kosheen - Not enough love

https://www.youtube.com/watch?v=lGwtPKTn1YE

Káosz. Ez van a fejemben, annyi gondolat. Annyi mindent jó lenne még leírni, de nem megy, nem tudom rendszerezni a gondolataimat. Most ez van, egyszer majd talán tisztán fogok látni, látni az utamat. Addig a sötőtben tapogatok majd.

Kinéztem az ablakon. Nagyon szép a Hold. Sokáig tudnám nézni, de arrébb megy, folyton. Inkább nézek valami építőjellegűt a tv-ben. 23.00-tól Mindennapi Tudomány lesz a NatGeo-n, a rész címe: Szexuális vonzerő. Haha, nekem olyan biztos nincs, most leglább megtudom, hogy mi hiányzik belőlem. Én leginkább taszítom az embereket, bár lehet, hogy ez ilyen tudat alatti védekezés. Nyilván félek a kudarctól. Nyilván jogosan. És nyilván ez lesz mára a végszó.

Rég volt ennyire semmittevős napom. Olyan vagyok mint egy kisbaba... eszem, alszom. Igen, reggel sikerült arra felébrednem, hogy zsibbad a bal felem, elaludtam magam elég rendesen. Bele tellett pár percbe, mire sikerült megnéznem az órát (8.40), aztán még jópárba, mire sikerült felkellnem. Mire magamhoz tértem rájöttem, hogy valami más sincs rendben. Migrén! Ezaz... nem tudtam, hogy mi hiányzott. Reggeli után visszafeküdtem aludni egy fájdalomcsillapítóval a gyomromban. Fél3kor újra ébredés. Azóta bambulok. Leginkább gondolkozom. Most éppen azon, hogy vajon mért akarja egy normális ember, hogy a másik végleg kiábránduljon belőle?! Én tényleg az az ember vagyok, aki mindent megtesz a barátaiért és szerintem ezt a barátaim is csak megerősíteni tudják... Nagyon szeretném, ha az illető ezt abba hagyná, de valamiért, mintha meg sem hallaná azt, amit mondok neki. Bánt. Dehát én már nem tudok mit tenni a dologért. Majd egyszer csak észre veszi, ha nem vagyok már ott mellette...

Más dolgokon is gondolkoztam... például a kapcsolatokon. Láttam pár furcsa kapcsolatot. Talán nekem is volt részem egyben, de ezt nekem nehéz megállapítani, mert én benne voltam és nem kívülről szemlélem. Szóval rá kellett jönnöm, hogy nem is tudom, hogy mi a normális. Ha öregebb lennék, akkor talán elgondolkoznék azon, hogy mit szúrtam el az életemben. Persze néha most is megteszem, de tudom, hogy ez a dolog még menthető, hogy annyira nem is vagyok lehetetlen. Az idő majd talán megváltoztat, azt mondták, hogy van ilyen szokása.

Egy kis közbevágás, természetesen zene:) Ma reggel ez ment az MTV-n mikor felébredtem, koncerten pesze hangulatossabb volt, de a jútúbon sem utolsó:

Irie Maffia - Hands In The Air

https://www.youtube.com/watch?v=RPpBCn3vUZg

És én már megint elálmosodtam, szóval így délután 6óra magasságában újra álomra hajtom a fejem, mert egy ilyen napra vágytam már június óta!:) Most kivételesen örülök annak, hogy hatalmasakat ásítok. Egy kis endorfint is érzek a dologban, bár az lehet, hogy a tegnapi nap utóhatása. Remélem arról is lehet egy (boldog) posztom, mert még egyenlőre a "nem akarok róla beszélni" kategóriába tartozik, szóval még tabu. Aztán valami úgy is lesz, mert olyan még nem volt, hogy ne lett volna valahogy. Szép álmokat nekem!