Rég volt ennyire semmittevős napom. Olyan vagyok mint egy kisbaba... eszem, alszom. Igen, reggel sikerült arra felébrednem, hogy zsibbad a bal felem, elaludtam magam elég rendesen. Bele tellett pár percbe, mire sikerült megnéznem az órát (8.40), aztán még jópárba, mire sikerült felkellnem. Mire magamhoz tértem rájöttem, hogy valami más sincs rendben. Migrén! Ezaz... nem tudtam, hogy mi hiányzott. Reggeli után visszafeküdtem aludni egy fájdalomcsillapítóval a gyomromban. Fél3kor újra ébredés. Azóta bambulok. Leginkább gondolkozom. Most éppen azon, hogy vajon mért akarja egy normális ember, hogy a másik végleg kiábránduljon belőle?! Én tényleg az az ember vagyok, aki mindent megtesz a barátaiért és szerintem ezt a barátaim is csak megerősíteni tudják... Nagyon szeretném, ha az illető ezt abba hagyná, de valamiért, mintha meg sem hallaná azt, amit mondok neki. Bánt. Dehát én már nem tudok mit tenni a dologért. Majd egyszer csak észre veszi, ha nem vagyok már ott mellette...
Más dolgokon is gondolkoztam... például a kapcsolatokon. Láttam pár furcsa kapcsolatot. Talán nekem is volt részem egyben, de ezt nekem nehéz megállapítani, mert én benne voltam és nem kívülről szemlélem. Szóval rá kellett jönnöm, hogy nem is tudom, hogy mi a normális. Ha öregebb lennék, akkor talán elgondolkoznék azon, hogy mit szúrtam el az életemben. Persze néha most is megteszem, de tudom, hogy ez a dolog még menthető, hogy annyira nem is vagyok lehetetlen. Az idő majd talán megváltoztat, azt mondták, hogy van ilyen szokása.
Egy kis közbevágás, természetesen zene:) Ma reggel ez ment az MTV-n mikor felébredtem, koncerten pesze hangulatossabb volt, de a jútúbon sem utolsó:
Irie Maffia - Hands In The Air
https://www.youtube.com/watch?v=RPpBCn3vUZg
És én már megint elálmosodtam, szóval így délután 6óra magasságában újra álomra hajtom a fejem, mert egy ilyen napra vágytam már június óta!:) Most kivételesen örülök annak, hogy hatalmasakat ásítok. Egy kis endorfint is érzek a dologban, bár az lehet, hogy a tegnapi nap utóhatása. Remélem arról is lehet egy (boldog) posztom, mert még egyenlőre a "nem akarok róla beszélni" kategóriába tartozik, szóval még tabu. Aztán valami úgy is lesz, mert olyan még nem volt, hogy ne lett volna valahogy. Szép álmokat nekem!
