Keresem magam. De nem találom. Az a helyzet, hogy túl sok minden van rám aggatva, és gyakorlatilag attól a sokmindentől nem látom magam. Te azt mondod, hogy kedves vagyok? Biztos vagy benne? Veled kedves voltam. Leírtál. Ennyi. Mással nem voltam kedves. Ő is leírt olyannak. Akkor most milyen is vagyok én? Leginkább olyan ember, aki nem foglalkozik eleget magával. Én vagyok a tökéletes barát, a tökéletes barátnő. Értékelitek? Nem mondom, hogy nem, mert tudom, hogy vannak, akik értékelik. De nekem ennél több kell. Törődöm kéne magammal. A társadalom arra tanít, hogy áldozuk fel önmagunkat, hogy mások legyenek fontosabbak, mint mi magunk. Ne értse félre senki, mindenkit nagyon szeretek, de szeretném magamat is szeretni... Szóval tovább keresem magam, leszaggatok magamról minden rámakasztott doolgot. Érdekel, hogy milyen vagyok, hogy mi van legbellül. Ennyi jár nekem is. Én mindenkinek ott vagyok. Ezért inkább megértést várok, mint támadást. Mert elegem van a tökéletes barát szerepből. De még is hogy hangazan, az hogy "most nem érek rá, mert magammal vagyok elfoglalva"? És az, hogy "nekem most kell ez a félóra pihenés, ahelyett, hogy neked rohangáljak valami miatt". Ez totál bunkóság lenne, de akkor mégis hogyan kellene megfogalmaznom? Én vagyok a tökéletes ember, akit ki lehet használni. Óriási hiba. De egyszer majd én leszek a legfontosabb magamnak, nem önző módon. Hanem azért akarok másoknak segíteni, mert az jó és nem azért mert kötelességnek érzem. Ha boldog vagyok, az jó. Ha meg nem, akkor az nyilván nem jó, de ez egyértelmű. Szóval nélkülem nem leszek boldog, és önmagamhoz kellek én is. Persze ez így bonyolult, hogy én meg én. Nem vagyok hasadt személyiségű, csak picit elvesztettem önmagam.

Egy kis zene, nem feltétlenül pont erről szól, de majdnem... egyébként nagyon kellemes szám:

Sara Bareilles - Love Song

https://www.youtube.com/watch?v=MR5xv3pt7KI

Így a végére más. Fényképező gépet keresek, és pár hasznos tanácsnak nagyon örülnék olyantól, aki ért hozzá!:)