Igazán jöhetne már a tavasz. Igaz ma sütött a nap... A tavaszi fáradtság már megvan, és a kettősfonthatás miatti szenvedés is megvolt ma. Az egész csak úgy viselhető el, ha alszom. Ezért kb. az egész napot átaludtam. Persze csináltam hasznos dolgokat is, mint például elsétáltam a média márktba és vettem új, az előzőnél kicsit hosszabb UTP kábelt, mivel az előző előtti kicsúszott, az előző meg rövid volt, ezért túlságosan helyhez kötött volt a gépem. Erről jut eszembe: péntek este eldobtam a laptopomat. Kékhalál. Error, stb. Leesett a vérnyomásom, a pulzus számom megemelkedett. Kissé bepánikoltam, mert ez lett volna a harmadik laptop, ami a kezeim között ment tönkre. Nehéz lett volna megmagyazáni az otthoniaknak. DE, rájöttem, igaz nem volt könnyű, hogy csak a vincsesztert tartó csavarok estek ki, ezért szimplán kicsúszott az esés következtében. Szóval megkönnyebbültem, a vérnyomásom ugyan nem mászott vissza a helyére, de a pulzusom visszaállt. A csavarokat persze nem találtam meg, de mindegy is, mert visszapattintottam. Most meg lelkiismeretfurdalásom van, mert nem teljesitettem a programom, amit a szünetre elterveztem, azt nem mondom, hogy semmit sem csináltam, mert rohadt sokmindent... de nem mindig azt, amit kellett volna. Volt egy kis tanulás, egy kis vásárlas, egy kis pezsgőzős vizipipázás, egy kis alvás is, és az elmúlt pár napban sok-sok fejfájás!