Hullámvasút. Ez volt ma jellemző. Egyszer fent, aztán lent. Most lent vagyok. Rohadt mélyen. Ehez igazából nincs is mit nagyon hozzáfűzni. Szánalmas. Ennyi. Nem tudom mit kéne tennem. Nem akarok visszanézni, csak előre akarok nézni és menni. De nincs előttem semmi. Az egyetlen dolog amim van, az a múltam. Szeretném, ha lenne jövőm is. Egyenlőre csak üresség van. Megyek kitartóan a cél felé, csak az utat nem látom. Végülis jobb ez így. Mert az üresség nem szakad meg hitelen, csak szépen lassan eltelítődik, viszont hirtelen tér vissza, uralva az egész életet. Ez uralja az enyémet is. Nem jó. Nem hiányozna, ha nem lenne.

Zene, hangulathoz illő:

Kosheen - Not enough love

https://www.youtube.com/watch?v=lGwtPKTn1YE

Káosz. Ez van a fejemben, annyi gondolat. Annyi mindent jó lenne még leírni, de nem megy, nem tudom rendszerezni a gondolataimat. Most ez van, egyszer majd talán tisztán fogok látni, látni az utamat. Addig a sötőtben tapogatok majd.

Kinéztem az ablakon. Nagyon szép a Hold. Sokáig tudnám nézni, de arrébb megy, folyton. Inkább nézek valami építőjellegűt a tv-ben. 23.00-tól Mindennapi Tudomány lesz a NatGeo-n, a rész címe: Szexuális vonzerő. Haha, nekem olyan biztos nincs, most leglább megtudom, hogy mi hiányzik belőlem. Én leginkább taszítom az embereket, bár lehet, hogy ez ilyen tudat alatti védekezés. Nyilván félek a kudarctól. Nyilván jogosan. És nyilván ez lesz mára a végszó.