A statisztikám újra szánalmasan nulla, néha van egy 1es, de szerintem az csak véletelnül volt... DE sikerült megint nagyot alakitanom. Elmentem tankolni... csak éppen pénztárca nem volt nálam... és mindezt akkor vettem észre, mire telraktam a tankot. Jellemző! Megint megvolt a pánik, aztán el kezdtem gondolkozni, hogy ilyenkor mit is kéne csinálni... szerencsére anyum pont a városban volt, és megmentett. Elég kellemetlen lett volna, ha valahol máshol van. Bár nekem igy is nagyon kellemetlen volt a szituáció, mivel 20percet kellett várnom anyura, mire odaért. Addig újságokat nézegettem, persze az összes olyan, ami kicsit is érdekelt volna, be volt csomagolva egy zacsiba. Közben 2percenként hivogattam anyut, hogy hol van már, aki szerintem közben sirt a röhögéstől, de mikor kiszállt az autóból komoly arcot vágott. Szerintem próbált úgy nézni rám, hogy "ejnye-bejnye, aztért igazán megnézhetted volna...", de aztán elröhögte magát, és jött a "kislányom, hogy lehetsz ennyire béna?" Szóval a hétvégét iratok és pénz nélkül kell/kellett eltöltenem, mert a kollégiumban hagytam a pénztárcámat...
Ma volt szerencsém (szervezett körülmények között) találkozni pár volt- általános iskolás osztálytársammal. Igen érdekes elmény volt. Igazából senki nem változott az évek alatt semmit, maximum a fiúk lettek nagyobb darabok a sok gyúrás miatt... de személyiségre szinte senki. Mindenki pont annyit ért el, amire számitottam, vagy gondoltam. Bár akkoriban a megjelentek közül csak 2 emberrel voltam jóban, mégis egész jót tudtam beszélgetni azokkal, akikkel kommunikáltam, mert volt olyan ember is, aki kb. arra sem méltatott, hogy köszönjön. Mondjuk annyira nem rázott meg a dolog, csak tanultam belőle, mert most már azt is tudom, hogy az illető szimplán paraszt.
Ez teljesen ide vág:
https://www.youtube.com/watch?v=VaduFk-P7cg
