Rá kellett ma reggel jönnöm, hogy nagyon nehezen tudok sokat alundi. Hiába aludnék én délig, ha 9kor már nem bírok tovább aludni... szóval kidobott az ágy. Az elmúlt időkban kb 100 óra alváshiányt szedtem össze az elmúlt időkben... most is tök tompán ülök és nyomogatom a billentyűket. Várom, hogy telljen az idő, várom, hogy 18óra legyen, hogy elkezdhessek szötymörögni, hogy késésben legyek, hogy érezzem, hogy van valami. Mert most nincs semmi. Csend van és nyugalom, fekszem az ágyamban szorosan összebújva a hátfájásommal, ölemben a laptop, kint fúj a szél és  nézem, ahogy viszi a felhőket... Egész kellemes. Három óra van körülöttem, és persze mindegyik másik időt mutat... plusz-minusz 1-2 perc. Kiközepelem őket, és hopp, meg is van a pontos idő... 17:23.5! Bár mire ezt leírtam, azóta eltelt még egy perc... de ezzel sokáig el tudnék játszani, hogy pont akkor írom le a pontos időt, amikor az van pontosan. Még jó, hogy relatív. Mi lenne, ha nem az lenne?! Bele se merek gondolni... Bár most semmibe nem merek nagyon belegondolni, úgy általában. Fárasztó! A kevesetalvásom egyik oka az... a gondolkozás. De most (szerencsére) nem megy... Ezért tudok aludni?! Furcsa. Közben teljesen letompult az agyam, így elkésni se fogok tudni, mert nem jutnak majd eszembe azok a dolgok, amiknek elindulás előtt kell majd eszembe jutniuk. Ez így már nagyon bizarr...

El se hiszem, hogy már július van, persze az nem lep meg, hogy 4 nap kellett, hogy ez tudatosuljon bennem... Totál elsiklottak felettem a hónapok. Nemrég még március volt és az első matek zéhámra tanultam! Persze nem sikerült, de az most (már) nem számít... Április, Május... jók voltak azok a hónapok, csak gyorsan elteltek, és így utólag visszanézve semmi értelmük nem volt, csak annyi, hogy akkor és ott jó volt. Pillanatnyi örömök. A Június már nem volt annyira jó... persze annak is voltak jó pillanatai, például 6 kiábrándult fej a kiömlött bogrács mellett... azt sosem fogom elfelejteni, hogy annyi szenvedés után valahogy kiborult a paprikáskrumpli! Az egy élmény volt, állítólag finom is volt, de nekem nem volt gusztusom megkóstolni a földről...:) Ami jó, az gyorsan eltellik... most nem rossz, mégis nagyon lassan vánszorognak a percek, ilyen az amikor az ember lánya unatkozik?! Inkább megyek és nézem, ahogy elrohannak a fejem felett a felhők.