Egy ideig néztem ezt az oldalt, üresen állt a bejegyzés tartalma rész. Ezidő alatt 4 rovar libbent el a monitor előtt, azaz inkább rajta, egyet meg is öltem. Bár ne tettem volna, mivel szétkenődött a teteme. Ő is rosszul járt, meg én is. Ő rosszabbul. Igazából nem akartam, csak el akartam hesegetni, de gyilkosság lett belőle. Elég rossz érzéssel tölt el, peidg sok rovart öltem már. Kaktuszt is. Tehetségem van hozzá. Nem szeretnek a növények, én szeretem őket, de lehet, hogy másfajta szeretetre vágynak, mint amit én adni tudok. Nem mennek az olyan rendszert igénylő dolgok, mint például a locsolás. Ezért nem való a növény. Kezdek fáradni. Szellemileg inkább. Nem tudom, hogy ezt ki lehet-e egyátalán pihenni. Talán túlélni. Vagy együtt élni vele. Én egyszerűen csak át akarom lépni. Ma sétálni akartam. Aztán persze rá kellett jönnöm, hogy a hugom az egyetlen ember, aki tényleg vágyik a társaságomra (én 30km-es körzetben lakik - ezt hozzá kell tegyem!). Nem gáz, csak hát mintha lennének barátaim is, vagy mi. Teljesen kirekesztve érzem magam néha. Jön a: bocsi, de most nem érek rá, mert a párommal vagyok. Oké, de nem együtt laktok, vagy éppen minden nap együtt vagytok?? De ha én kellek, legyek ott. És ha nekem kell valaki? Én menjek egyedül sétálni... Nem mentem. Bár én nem érzem megalázónak az egyedül sétálást, az egyedül mozizást és az egyedül fesztiválozást sem, de társaságban jobb. Szeretek a barátaimmal lenni, de néha csak felesleges harmadiknak érzem magam. Még ha tudom, hogy nem is vagyok az. Engem zavar. Nem fontos. Szóval ma sétálni akartam. Mondtam már, hogy nem sétáltam? Nem... Pedig jó is az. Csak én, a zene és a részletek. Pesten jobb, ott több a részlet, több a furcsa ember, akik szórakoztatnak. Talán majd ott fogok sétálni. Talán nem. Kicsit elszomorít a gondolat, nem is annyira az, hogy nekem nincs párom, hanem az, hogy a barátaim hanyagolnak, mert nekik van párjuk (megjegyzem én ilyet nem csináltam). Nem tudom, hogy szeptembertől jobb lesz-e. Hogy jobb egyedül? Teljesen egyedül, vagy sok ember között? Sehogy sem jó. De meg lehet szokni. Én megszoktam, de bele nem tudtam törődni. Ismersz? Gondolnád rólam? Vagy kinéznéd belőlem? Remélem az utóbbi kettőre nemleges volt a válaszod. Nem kell, hogy lásd. Bár tudnod sem kell. Idővel meg tanulok majd együtt élni a dologgal. Nem sokat aludtam tegnap. Szerintem  ma sem fogok. De ezt is megpróbálom.

Köszönöm a visszajelzéseket. Azaz köszönöm azt az egyet! Nagyon jól esett, és igazából nagy szükségem is van rá. Ígérem fogok válaszolni.