„… Férfi nem veszi észre, hogy a nő tényleg igazat beszél, hogy zavarban van, hogy megnyílik, ami nem mindennapos. Hogy nő azért érint így, mert ösztönös érzéke van a szerelemhez, és nem azért, mert egy hadseregen gyakorolt. Hogy ez a nő most kivételt tett vele. Méltatlan kivételt. Hogy ez a nő most hisz neki. Hogy ez a nő most komolyan gondolja mindazt, amit mond. És mosolyog és jó fej. Hogy nem kellene, nem kellene átverni őt. Őt most nem. Miért nem jut a férfi eszébe, hogy ez egy okos, érzékeny nő, rá fog jönni a hazugságra? Tekintete áthatol a férfi bőrén, a húsán keresztül a meztelen valóságig. Hogy ez a nő nincs benne a pesti kínálatban? Csakhogy, férfi igen is benne van, azért nem tud semmit. Férfi hazudott. Nő rájött. … Hétköznapi történet. Ebből csak a nő nem volt hétköznapi. De férfi még ezt sem fogta föl. Nem látta a fától az erdőt. Tehát farkától a lényeget.…” Tisza Kata: pesti kínálat

„ Van olyan, kihinné, de még is van, hogy egy nő meglát egy férfit és… És otthon a falat kaparja kínjában, ha rágondol. Ha a férfi tutyimutyi, az a baj. Ha rámenős, az is baj. Ha rendmániás, szólni fog minden pókhálóért. Ha túl jó illata van, már eleve gyanús, valamit nagyon takargat. Ha meg nem elég jó szagú, csinálhat bármit, mindegy. Szóval a nő meglátja a férfit és két eset van. Ha nem érdekli, férfi csinálhat bármit, fejre is állhat. Ha meg igen, akkor nő elkezd agyalni. Gyanakodni. Ez a nézés vajon mit jelent, ennek a szónak vajon mi van a hátterében? Vajon mire gondol? Vajon azt gondolja, hogy én azt gondolom, hogy ő azt gondolja? Tépelődik. Közben meg új parfümöt vesz, méregdrágát. Új neglizsét. Csipkéset, kurvásat. Ó, ha az a szerencsétlen csak sejtené, mi játszódik le nőben! Mennyi időt meg lehetne spórolni az emberiségnek.” - Tisza Kata: pesti kínálat