Egyszer volt, hol nem volt... volt egy lány, aki elment egyedül egy fesztiválra...:D

Lehetne egy szép mese is, de nem. Úgy rajtoltam, hogy későn. Odaértem úgy fél 2-re. Kipakoltam, és fel akartam volna állítani a sátrat, de sajnos nem volt minden benne a tokjában... igen, pont azt a részét hagytam itthon, ami gyakorlatilag tartja a sátrat, talán merevítőnek hívják, de pontosan nem tudom. Szóval ekkor kicsit kétségbeestem, hogy na akkor mégis mit csináljak most?! (Öröm az ürömben, hogy a mellettem sátorozó srácok sem voltak éppen a helyzet magaslatlán a sátor állítással kapcsolatban, bár nekik minden alkatrészük megvolt, csak ugye "ezt hova is kell dugni?":)) Egy óra szülőkkel-vitatkozás és esőben ülés után úgy döntöttem, hogy elindulok valamerre. Egészen Balatonfüredig jutottam, ahol egy úszógumikat és gumicsónakokat áruló bácsitól vettem egy nagyon gagyi 4000Ft-os sátrat 3000Ft-ért, ami pont akkora volt, mint az enyém... igazából csak a merevítő kellett volna, de külön nem akarta odaadni. Vissza Zánkára... sátorállítás. Szerencsére nem unatkoztam, mert nagyon jó fej szomszédjaim voltak. Az egyetlen probléma az volt, hogy semmi jó koncert nem volt Csütörtökön.

Bezzeg pénteken azt sem tudtam hova rohanjak:) Amber Amith, Zagar (ami eszméletlenülnagyon jó volt), Kiscsillag, majd 30Y és egy kis Tankcsapda a végére. Szóval Zagaron találkoztam egy volt évfolyamtársammal, én először nem ismertem meg, mivel mikor utoljára láttam, teljesen kopasz volt, most meg.... szóval hajjal nem ismertem meg:D De aztán...:)

Szombat reggelre elment a hangom, mivel a 30Y-t végig énekeltem... kávét is nehezemre esett kérni, bár lehet, hogy a néni is süket volt. Aztán egy kis döglés a Balatonparton. Néztem ahogy ugráltak az emberek a Watrejumpon snowboardokkal meg sílécekkel a vízbe:) Volt egy-két nagyon látványos ugrás, gondolom ők lehettek a legjobbak... de a végét nem vártam meg, mert úgy gondoltam, hogy belehallgatok az Alvin és a mókusokba, de nem kellett volna, mert egy csalódás volt, bár lehet, hogy belőlem hiányzott a lelkesedés. Pár szám után tovább is álltam, mivel kezdődött a Barabás Lőrinc Eklektric, ami szintén egy felejthetetlen élmény volt:) Az egész úgy volt tökéletes, ahogy volt (ez így kicsit furcsán hangzik, ugye?), és kevés volt belőlük az az egy óra. Voltam Depresszión is, érdekes volt... egy kicsit talán csalódás is. Nem maga a koncert, hanem például az nem tetszett, hogy a színpad mellett hangoltak és külön embert tartanak arra, hogy belekiabáljon az összes mikrofonba. Ez nekem nem tetszik. Még mindig jó hangulatot csinálnak, de ennyire nem kéne...

Szóval összességében: jó volt, bár kicsit néha egyedül voltam, a szárnyas hangya csíp, és sok van belőlük, a legszebb lány a közönségben (majdnem) mindig az énekes barátnője, a gumicsizma hasznos, de még hasznosabb, ha az ember lánya fel is veszi, ha valaki megkérdezi, hogy kék-e a szája, arra nincs jó válasz, a Quimby érdekes zenekar, érdekes zenével, bárhol lehet aludni, de sátorban a legjobb, és persze jövőre is megyek!:)

Ja, és külön köszönöm a szüleimnek, akik elszúrták az egész jó hétvégém végét!