Végre péntek! Bár pont ugyanott vagyok, ahol eddig voltam. Leginkább sehol. De itt most nagyon. Ülök és várom a csodám...:)  Nem jön, mert nem talál, mert sehol sem vagyok. Talán lehetnék máshol is, de nem. Én itt vagyok. Elrohannak mellettem a percek, mindenki elrohan mellettem. Észre se vesznek, pedig ott vagyok, pont ott, ahol nagyon sok ember: sehol. Mintha nem értem volna el semmit... ez az érzés olyan, mintha elvették volna tőlem azt a keveset is. És csak ülök és várok... De Beck Zoli jobban meg tudta fogalmazni:

https://www.youtube.com/watch?v=KDtmyt7P5iw

"hogyha az életben
boldog akarsz lenni
csinálj zenekart és hogyha
abból nem lesz semmi
vegyél magad mellé egy
kutyát vagy macskát társnak
mert nem beszél vissza egy
ilyen háziállat

látni a szíveddel
a szemeddel lesni
ha becsukod vágyak
és ha, ha kinyitod semmi
majd a hintaszéked
elringat s az álom
nem jön a szemedre csak
ott ül a párkányon

ha feldobod, piros
ha leesik, semmi
ha az élet fenn van, akkor
neked kell lenn lenni
ott ül a felhőkön
az égben keres társat
háziállat lehetsz, hogyha
rossz voltál gazdának

ül és vár csak
ül, és vár csak
ül, és vár csak
ül, és vár csak
ül, és vár csak..."

Majd folytatom, ha kevésbé lesz üres... Ja, és már nem látogat senki:(