Szombat reggel van. Szép, szeles szombat reggel. Szép körmöm is van. Olyan furcsa, hogy nincs rá okom ugyan, de egész jól érzem magam. Valószínüleg az egész napomat egyeül fogom tölteni, de nekem így is jó lesz! Igen, persze lehetne jobb is, mert mindig lehet jobb. Most végre van időm írni, meg kedvem is, csak most valahogy a gondolataimmal vagyok gondban. Kicsit csalódott vagyok, mert újra nem azt kaptam, amit vártam. Megint csak többet vártam, és persze kevesebbet kaptam. Nem tudom, hogy még is mit gondoltam... inkább örülnöm kéne, hogy ezt a keveset is kaptam... mert nekem ennyi jutott, nem? Nem szabadna várnom semmit, mert ha várok valamit és nem azt kapom, amit ugye várok, akkor csalódok. Ami nem jó. Már a nap sem süt, és ömlik be a hideg az ablakon. A hideg jó, végre kicsit fázom. Fekszem, és nézek ki az ablakon, a felhők csak úgy rohannak. Jön az ősz. Én szeretem az őszt? Végül is mért ne?  Holnap megyek vissza Fehérvárra. Várom is, meg nem is. Persze még addig van pár hét, de valahogy nem vágyok vissza kedvenc tanszékem ölelő karjaiba. Pakolnom is kéne... Majd este folytatom.