Úgyám... végre...! Csak nem tudom, hogy fogalmazzam meg...:) Mosolygok, legyen elég ennyi. Nem is tudom mikor vigyorgott vissza rám a tükörképem, valaki igazán fejbevághatna... (Azt nem számolnám bele, amikor meglett a geodézia aláírásom:D)  Szóval köszönöm!

Ma esti sztárom Mark Ronson, aki nem lenne sztár mások nélkül, de ettőlfüggetlenül tud valamit. Soxeretettel (:D) :

mark_ronson-stop_me_(feat._daniel_merriweather)

https://www.youtube.com/watch?v=S4kBr5WWiBM

----

Amy Winehouse ft Mark Ronson - Valerie

https://www.youtube.com/watch?v=RI_xYIxUTE0

Csütörtök... Elég ingerszegény napom volt ma. Jóformán egész nap a monitort bámultam. Pontok. Pontszámok. Jelkulcsok. Szerencsére holnap lesz az utolsó napom, mert én erre még nem vagyok kész, hogy ezt csináljam intenzíven. Ma a szomorúság és az unalom érzése keveredett bennem. Szóval szomorúan unatkoztam, vagy valami hasonló. A sorrend vágülis mindegy. Lehet csokit kéne ennem:)

Közbe kell iktatnom a mai felfedezésemet: a Zságer testvérek megint valami eszmáletlen jót alkottak. Érdemes meghallgatni:

http://www.myspace.com/demonsuperior

Szóval ma semmi nem történt velem, és nem volt semmi használható gondolatom sem... Nem volt jó nap, a gépelés sem megy, folyton javítgatnom kell magam. Igazából csak szenvedek. A mai egyetlen normális dolog, amit írtam az a "zenei ajánló" volt. Szóval most abba is hagyom.

Ma reggel azt mondta egyik munkatársam, hogy "Orsi, veled mindig olyan furcsa dolgok történnek...". Ezt arra mondta, hogy reggel egy szúnyog raj keringett az autó felett, és hesegetés ellenére sem akartak arébb repülni (nyilván a rajta lévő víz miatt), mivel siettem, kinyitottam az ajtót, erre hussss, az összes berepült a kocsiba. A nagyját kikergettem, de páran bent maradtak. 10 perces úton 6 csípés. Engem mindig megtalálnak az ilyen dolgok. Azt hittem, hogy mára ennyi volt a furcsa (sokszor nevetséges) történésekből. Persze nem. Elindultam nemsokkal 7után robogózni. Gondoltam, hogy majd jól körbejárom a várost. Az elindulás simán ment, de aztán elkezdett beteges hangot kiadni a robogó, és mivel tele volt a tankja, így nem tudtam elképzelni, hogy mi baja lehetett. Aztán egy idő után már nem érezte, hogy húztam a gázt... és megállt. Szerencsére el tudtam gurulni egy parkolóig. Telefonálás... "Apuu, most mit csináljak??" Odajött, már be se indult. Mi legyen? Ott hagyjuk? Felhívtuk a muksót, akitől vettük. Ő most szállt ki a kádból, nem tud segíteni. Azt mondta hagyjuk ott. Normális? (Ekkor kezdtem kifordulni magamból.) Ott hagytunk neki több százezer forintot, és arra nem képes, hogy felemelje a seggét és megnézze a robogót. Annyi lett a dologból, hogy megkértük a rendőrség autóbehajtójának protását, hogy néha nézzen rá, mert ott hagytuk a bejárő előtt a parkolóban. Közel volt, jobb ötletünk nem volt. Reggel mennek érte. Persze még nekünk kell fizetni azért, hogy elvigyék szerelni. 200km után megadta magát.

Ma újra láttam egy szép szempárt, amihez szép arc is tartozott. De álmodik a nyomor. Hiszen még 2 napig leszek ott. Meg nem hiszem, hogy az esete lennék, dehát én senkinek nem vagyok az. Majd jobban megnézem magamnak a szemét, és elraktározom a háttértáramba. Emléknek jó lesz. Sok emlékem van, de az én háttértáramat nem lehet leformázni... Néha kitörölném, néha abból merítek erőt, hogy volt olyan aki elviselt, akinek találn tökéletes voltam a hibáimmal. A minap egy oldalon ezt az idézete olvastam, kicsit vulgáris: "A remény egy hazug kurva." de valahol iagaz van, ettőlfüggetlenül szeretném azt hinni, hogy nem igaz.

Elalvás előtti zene: Jordin Sparks - No Air [Duet With Chris Brown]

Szöveg: http://www.azlyrics.com/lyrics/jordinsparks/noair.html

Videó: https://www.youtube.com/watch?v=Icv6DgZ-9O4

A zenei stílus annyira nem vall rám, de ez a szám valamiért magával ragadott, a zene, d inább a szövege, érdemes meghallgatni. Egyébként kiváncsian várom a holnapot, hogy megnézhessem a statisztikát, hogy hányan nézték meg az oldalt, és mentek tovább komment nélkül, annak ellenére, hogy kértem.

...kommentelni. Sőt kimondottan megkérek rá mindenkit, aki olvassa/olvasta/olvasni fogja azt, amit írok/írtam/írni fogok! Szeretem a visszajelzéseket... akár pozitív, akár negatív. Érdekel a Te véleményed is, ha Téged érdekelt annyira az enyém, hogy elolvasd...:)

Egy ideig néztem ezt az oldalt, üresen állt a bejegyzés tartalma rész. Ezidő alatt 4 rovar libbent el a monitor előtt, azaz inkább rajta, egyet meg is öltem. Bár ne tettem volna, mivel szétkenődött a teteme. Ő is rosszul járt, meg én is. Ő rosszabbul. Igazából nem akartam, csak el akartam hesegetni, de gyilkosság lett belőle. Elég rossz érzéssel tölt el, peidg sok rovart öltem már. Kaktuszt is. Tehetségem van hozzá. Nem szeretnek a növények, én szeretem őket, de lehet, hogy másfajta szeretetre vágynak, mint amit én adni tudok. Nem mennek az olyan rendszert igénylő dolgok, mint például a locsolás. Ezért nem való a növény. Kezdek fáradni. Szellemileg inkább. Nem tudom, hogy ezt ki lehet-e egyátalán pihenni. Talán túlélni. Vagy együtt élni vele. Én egyszerűen csak át akarom lépni. Ma sétálni akartam. Aztán persze rá kellett jönnöm, hogy a hugom az egyetlen ember, aki tényleg vágyik a társaságomra (én 30km-es körzetben lakik - ezt hozzá kell tegyem!). Nem gáz, csak hát mintha lennének barátaim is, vagy mi. Teljesen kirekesztve érzem magam néha. Jön a: bocsi, de most nem érek rá, mert a párommal vagyok. Oké, de nem együtt laktok, vagy éppen minden nap együtt vagytok?? De ha én kellek, legyek ott. És ha nekem kell valaki? Én menjek egyedül sétálni... Nem mentem. Bár én nem érzem megalázónak az egyedül sétálást, az egyedül mozizást és az egyedül fesztiválozást sem, de társaságban jobb. Szeretek a barátaimmal lenni, de néha csak felesleges harmadiknak érzem magam. Még ha tudom, hogy nem is vagyok az. Engem zavar. Nem fontos. Szóval ma sétálni akartam. Mondtam már, hogy nem sétáltam? Nem... Pedig jó is az. Csak én, a zene és a részletek. Pesten jobb, ott több a részlet, több a furcsa ember, akik szórakoztatnak. Talán majd ott fogok sétálni. Talán nem. Kicsit elszomorít a gondolat, nem is annyira az, hogy nekem nincs párom, hanem az, hogy a barátaim hanyagolnak, mert nekik van párjuk (megjegyzem én ilyet nem csináltam). Nem tudom, hogy szeptembertől jobb lesz-e. Hogy jobb egyedül? Teljesen egyedül, vagy sok ember között? Sehogy sem jó. De meg lehet szokni. Én megszoktam, de bele nem tudtam törődni. Ismersz? Gondolnád rólam? Vagy kinéznéd belőlem? Remélem az utóbbi kettőre nemleges volt a válaszod. Nem kell, hogy lásd. Bár tudnod sem kell. Idővel meg tanulok majd együtt élni a dologgal. Nem sokat aludtam tegnap. Szerintem  ma sem fogok. De ezt is megpróbálom.

Köszönöm a visszajelzéseket. Azaz köszönöm azt az egyet! Nagyon jól esett, és igazából nagy szükségem is van rá. Ígérem fogok válaszolni.

Fú, ez jó. Én lettem az egyetlen látogatóm (az oldal látogatási statisztikák alapján). Megnyugtat, mert leglább van valaki, akit érdekel. Nem akarom megmagyarázni (magamnak meg főképp nem), hogy ez mért jó. Persze más már nem jó. Ma volt időm, és nem feltétlenül hasznosan töltöttem el. Sorozatot néztem (Gossip Girl), érdekes és tanulságos. Rá kellett jönnöm (újra), hogy az amerikaiak nagyon nagy része hülye. Mégis lekötött. Vagy csak nem volt jobb dolgom?? OK. Nem volt rossz, de bár mással is tölthettem volna az időmet. Szóval volt időm. Gondolkozni. Amit persze nem kellett volna, mert ez az esetek nagy részében nem sül el igazán jól. Most sem. Mert itt vagyok, és írok. Hirtelen megrohamozak a gondolatok, amiket megosztanék (magammal? vagy) másokkal. Érdekes dolgokra jöttem rá, persze aztán rögtön rájöttem arra is, hogy valószínüleg nem én vagyok az eléső, aki ezekre a "nagy" dolgokra rájött. Kiábrándultam. Magamban, az emberekben. Mért élvezzük a megaláztatást? Érdekünk a szenvedés? (Ennek most semmi köze az én történetemhez...) Szóval mégis mi a fene az a szerelem?? És hogy jön ahoz, hogy tönkretegyen (normális) embereket? Nem azt mondom, hogy nem tudom, hogy milyen. Mert tudom, és eléggé sikerült is tönkretennie. Azt nem tudom, hogy mért van, hogy mért kell lennie, vagy éppen mért nincs, ha az embernek szüksége van rá. Nekem okok és érvek kellenek. Mért vált ki szélsőségeket? Boldogságot, vagy szenvedést okoz. Semmi köztes állapot. Pedig lehetne, mert kikészíti az embereket. A boldogság képlete nagyon egyszerű: én is szeretlek, te is szeretsz. De annyi féleképpen tud megkínozni. A szenvedés mindig változatos és váratlan. Amikor azt hiszed, hogy nincs ennél lejjebb, bebizonyítja, hogy távolról sincs igazad. Mert mindig van lejjebb. A legyegyszerűbb az, amikor nem szeret. Aztán van olyan is, amikor nem tudod, hogy szeret-e. A lehetőség megvan, de Te nem tudod, és csak vársz a jelre. Nincs rosszabb, mint a bizonytalanság. A kedvencem az, amikor nincs kit szeretni (magadon kívül, persze ilyenkor az önbizalom is csúnyán sérül, de ez egy másik történet), szeretnéd, de nem lehet, és nem azért mert Ő nem szeret, és azért sem, mert nem tudod, hogy szeret-e. (Hopp, ez már az én törénetem.) Nem tudod, hogy hol keresd, azért, hogy megtaláld. Ha nem keresed, akkor sem jön. (Erről is van egy történetem, egyszer talán azt is leírom, röviden: jött, látott, felkavart, tovább ment.)Vagy csak ilyen egyszer van? Mint a méhecske, ami csak egyszer tud csípni, mert a csípésbe belehal. Ha megvolt, akkor jön a "szép volt, jó volt, ennyi"? Ide akár jöhetne is a NAGY kérdés, hogy: Van-e élet a halál után? Még nincs. Vagy csak várni kell? Türelmetlenek vagyunk. Te is, én is! Mindent most akarunk, azonnal. Ha tehetnénk, egy perc alatt átélnénk az egész életünket, mert kiváncsiak vagyunk arra, hogy mi jut nekünk és hogy meddig jutunk. Kell, akarjuk! De mért? Megint nincsenek okok és érvek. Szeretek mindent megmagyarázni, és szeretem, ha megmagyaráznak olyan dolgokat, amiket nem értek. Ez is olyan. Erre nincs ember... Írnék a kezdeti történetről, de nem akarok se neveket, se mondatokat belevenni, mert nem akarok vele megbántani senkit (bár az illető tudja a véleményem a szituációról), a mondatok nélkül pedig nem lenne értelme. Talán írok róla kisregényt. Talán nem. Utóbbi valószínűbb. Ez csak arra jó, hogy felszabadít. Egész nap valakivel beszélni akartam, valakivel, aki megért. A sors iróniája, hogy a megértő emberemet nagyon nehéz elérni, és vannak dolgok, amiket neki sem mondhatok el. Igen, kerestek mások is. Én még is valamiért elzárkóztam ezektől az emberektől. Nem tudom, hogy hiba volt-e. Lehet, hogy ennek így kellett lennie. Lehet, hogy nekem most nagy piros szemek és migrén kellett estére (jelentem, mindkettő megvan). Ez most így túl sok volt, és elég tömény. Még nekem is. Remélem így már el fogok tudni aludni...

Végre péntek! Bár pont ugyanott vagyok, ahol eddig voltam. Leginkább sehol. De itt most nagyon. Ülök és várom a csodám...:)  Nem jön, mert nem talál, mert sehol sem vagyok. Talán lehetnék máshol is, de nem. Én itt vagyok. Elrohannak mellettem a percek, mindenki elrohan mellettem. Észre se vesznek, pedig ott vagyok, pont ott, ahol nagyon sok ember: sehol. Mintha nem értem volna el semmit... ez az érzés olyan, mintha elvették volna tőlem azt a keveset is. És csak ülök és várok... De Beck Zoli jobban meg tudta fogalmazni:

https://www.youtube.com/watch?v=KDtmyt7P5iw

"hogyha az életben
boldog akarsz lenni
csinálj zenekart és hogyha
abból nem lesz semmi
vegyél magad mellé egy
kutyát vagy macskát társnak
mert nem beszél vissza egy
ilyen háziállat

látni a szíveddel
a szemeddel lesni
ha becsukod vágyak
és ha, ha kinyitod semmi
majd a hintaszéked
elringat s az álom
nem jön a szemedre csak
ott ül a párkányon

ha feldobod, piros
ha leesik, semmi
ha az élet fenn van, akkor
neked kell lenn lenni
ott ül a felhőkön
az égben keres társat
háziállat lehetsz, hogyha
rossz voltál gazdának

ül és vár csak
ül, és vár csak
ül, és vár csak
ül, és vár csak
ül, és vár csak..."

Majd folytatom, ha kevésbé lesz üres... Ja, és már nem látogat senki:(

Egyszer volt, hol nem volt... volt egy lány, aki elment egyedül egy fesztiválra...:D

Lehetne egy szép mese is, de nem. Úgy rajtoltam, hogy későn. Odaértem úgy fél 2-re. Kipakoltam, és fel akartam volna állítani a sátrat, de sajnos nem volt minden benne a tokjában... igen, pont azt a részét hagytam itthon, ami gyakorlatilag tartja a sátrat, talán merevítőnek hívják, de pontosan nem tudom. Szóval ekkor kicsit kétségbeestem, hogy na akkor mégis mit csináljak most?! (Öröm az ürömben, hogy a mellettem sátorozó srácok sem voltak éppen a helyzet magaslatlán a sátor állítással kapcsolatban, bár nekik minden alkatrészük megvolt, csak ugye "ezt hova is kell dugni?":)) Egy óra szülőkkel-vitatkozás és esőben ülés után úgy döntöttem, hogy elindulok valamerre. Egészen Balatonfüredig jutottam, ahol egy úszógumikat és gumicsónakokat áruló bácsitól vettem egy nagyon gagyi 4000Ft-os sátrat 3000Ft-ért, ami pont akkora volt, mint az enyém... igazából csak a merevítő kellett volna, de külön nem akarta odaadni. Vissza Zánkára... sátorállítás. Szerencsére nem unatkoztam, mert nagyon jó fej szomszédjaim voltak. Az egyetlen probléma az volt, hogy semmi jó koncert nem volt Csütörtökön.

Bezzeg pénteken azt sem tudtam hova rohanjak:) Amber Amith, Zagar (ami eszméletlenülnagyon jó volt), Kiscsillag, majd 30Y és egy kis Tankcsapda a végére. Szóval Zagaron találkoztam egy volt évfolyamtársammal, én először nem ismertem meg, mivel mikor utoljára láttam, teljesen kopasz volt, most meg.... szóval hajjal nem ismertem meg:D De aztán...:)

Szombat reggelre elment a hangom, mivel a 30Y-t végig énekeltem... kávét is nehezemre esett kérni, bár lehet, hogy a néni is süket volt. Aztán egy kis döglés a Balatonparton. Néztem ahogy ugráltak az emberek a Watrejumpon snowboardokkal meg sílécekkel a vízbe:) Volt egy-két nagyon látványos ugrás, gondolom ők lehettek a legjobbak... de a végét nem vártam meg, mert úgy gondoltam, hogy belehallgatok az Alvin és a mókusokba, de nem kellett volna, mert egy csalódás volt, bár lehet, hogy belőlem hiányzott a lelkesedés. Pár szám után tovább is álltam, mivel kezdődött a Barabás Lőrinc Eklektric, ami szintén egy felejthetetlen élmény volt:) Az egész úgy volt tökéletes, ahogy volt (ez így kicsit furcsán hangzik, ugye?), és kevés volt belőlük az az egy óra. Voltam Depresszión is, érdekes volt... egy kicsit talán csalódás is. Nem maga a koncert, hanem például az nem tetszett, hogy a színpad mellett hangoltak és külön embert tartanak arra, hogy belekiabáljon az összes mikrofonba. Ez nekem nem tetszik. Még mindig jó hangulatot csinálnak, de ennyire nem kéne...

Szóval összességében: jó volt, bár kicsit néha egyedül voltam, a szárnyas hangya csíp, és sok van belőlük, a legszebb lány a közönségben (majdnem) mindig az énekes barátnője, a gumicsizma hasznos, de még hasznosabb, ha az ember lánya fel is veszi, ha valaki megkérdezi, hogy kék-e a szája, arra nincs jó válasz, a Quimby érdekes zenekar, érdekes zenével, bárhol lehet aludni, de sátorban a legjobb, és persze jövőre is megyek!:)

Ja, és külön köszönöm a szüleimnek, akik elszúrták az egész jó hétvégém végét!

"Kel kell mérni, hogy mi számít egy emberi éltben, s a döntésnek súlya van. Igen, tettem kitérőket. Igen, kötöttem kompromisszumot. Igen, én is. Mert azt hittem, ez az út. Aztán megállsz egy pillanatra. Jó esetben. És jön a döntés fojtogató kényszere, mikor felteszed a kérdést magadnak, úgy, hogy ne hallja senki, csak te. De te igen. Mi számít igazán egy emberi életben. Pénz, púder? Vagy önazonosság? Nehéz kérdés? Elméletileg vagy gyakorlatilag, kívülről vagy belülről nézve az? És ha te teszed föl magadnak, meg van a válaszod? És ha a válaszod igen, a bátorságod is hozzá? És ha a bátorságod igen, az erőd is? És ha elhatározod meg is teszed? Kockára teszed az egzisztenciád a szellemi szabadságodért? A látszatnak élni születtél…? Hány életünk van? Hányszor szúrhatjuk el? Ki mit mond, lepereg? Lesújt?  És kié az erősebb hang? Honnan származik a félelem? Belőlünk, vagy a világ adja? És mit tehetünk? Végül hát szabad az akarat?" - Tisza Kata - Magyar pszicho

Gondolkozzatok Ti is...

Már nincs időm unatkozni! Bekerültem a mókuskerékbe, igaz csak 3hétre, de ez a két nap is bőven sok volt. Reggel fél7kor kelés, zuhany, reggeli, közben kávé és újság lapozgatás, aztán indulás. Aztán 4kor végzek, haza érek, fáradt vagyok... és semmihez semmi kedvem. Ülök, bambulok, nézem a tvt, válaszolok annak, aki hozzám szól. Igazából most nagyon ide írni sincs kedvem... De régen írtam... úgy általában. És én szeretek írni, de mostanában totál lapos és unalmas az életem. Ergó nincs miről írnom... azaz lenne, de vannak dolgok, amiket nem lehet leírni és kimondani, mert rajtam kívül senki nem értené, és csak őrültnek gondolnának. Bár ha jobban belegondolok, így is szinte alig van 1-2 ember, aki normálisnak tart, de az a pár ember is azért, mert pont olyan őrültek, mint én, vagy valami hasonló. Ez is egy érdekes kérdés... hogy ki normális, meg egyátalán az, hogy mi normális?! A normális átlagos? Vagy az átlagos a normális? - Erről várok észrevételeket! -

Ez lenne a semmi röviden?

Rá kellett ma reggel jönnöm, hogy nagyon nehezen tudok sokat alundi. Hiába aludnék én délig, ha 9kor már nem bírok tovább aludni... szóval kidobott az ágy. Az elmúlt időkban kb 100 óra alváshiányt szedtem össze az elmúlt időkben... most is tök tompán ülök és nyomogatom a billentyűket. Várom, hogy telljen az idő, várom, hogy 18óra legyen, hogy elkezdhessek szötymörögni, hogy késésben legyek, hogy érezzem, hogy van valami. Mert most nincs semmi. Csend van és nyugalom, fekszem az ágyamban szorosan összebújva a hátfájásommal, ölemben a laptop, kint fúj a szél és  nézem, ahogy viszi a felhőket... Egész kellemes. Három óra van körülöttem, és persze mindegyik másik időt mutat... plusz-minusz 1-2 perc. Kiközepelem őket, és hopp, meg is van a pontos idő... 17:23.5! Bár mire ezt leírtam, azóta eltelt még egy perc... de ezzel sokáig el tudnék játszani, hogy pont akkor írom le a pontos időt, amikor az van pontosan. Még jó, hogy relatív. Mi lenne, ha nem az lenne?! Bele se merek gondolni... Bár most semmibe nem merek nagyon belegondolni, úgy általában. Fárasztó! A kevesetalvásom egyik oka az... a gondolkozás. De most (szerencsére) nem megy... Ezért tudok aludni?! Furcsa. Közben teljesen letompult az agyam, így elkésni se fogok tudni, mert nem jutnak majd eszembe azok a dolgok, amiknek elindulás előtt kell majd eszembe jutniuk. Ez így már nagyon bizarr...

El se hiszem, hogy már július van, persze az nem lep meg, hogy 4 nap kellett, hogy ez tudatosuljon bennem... Totál elsiklottak felettem a hónapok. Nemrég még március volt és az első matek zéhámra tanultam! Persze nem sikerült, de az most (már) nem számít... Április, Május... jók voltak azok a hónapok, csak gyorsan elteltek, és így utólag visszanézve semmi értelmük nem volt, csak annyi, hogy akkor és ott jó volt. Pillanatnyi örömök. A Június már nem volt annyira jó... persze annak is voltak jó pillanatai, például 6 kiábrándult fej a kiömlött bogrács mellett... azt sosem fogom elfelejteni, hogy annyi szenvedés után valahogy kiborult a paprikáskrumpli! Az egy élmény volt, állítólag finom is volt, de nekem nem volt gusztusom megkóstolni a földről...:) Ami jó, az gyorsan eltellik... most nem rossz, mégis nagyon lassan vánszorognak a percek, ilyen az amikor az ember lánya unatkozik?! Inkább megyek és nézem, ahogy elrohannak a fejem felett a felhők.

Igen, ez a mai napi kilóméter adagom:) Ebből 250km reggel volt 3óra alvás után... Nem volt semmi... majd kiestek a szemeim... még a kávét sem tudtam meginni!

Jó volt a tegnapi (azaz mai) buli, bár meleg volt, és nagyon sokan voltak, hering feeling:D De most valahogy nem megy... igaz délután még aludtam kb 3-4 órát, de nagyon tompa vagyok még így is. Persze a srác már nem volt ott tegnap a Burger Kingben... jellemző... rám és a szerencsémre:D

Most egy kis mosás, egy kis teregetés... aztán jó sok alvás (remélem). Holnaptól újra geometria, mert megérdemlem! Aztán geodézia, mert azt is... Meg talán séta, mert az jó.

Sikerült nem meghalnom az ideúton:) bár volt egy két elmebeteg sofőr, akitől eléggé féltem... pl a maffiózó fejű németrendszámú bmw-ben ülő román... aki nem tudta eldönteni, hogy melyik sávban menjen, ezért elfoglalta mindkettőt az autópályán. Az M0-n kivételesen nem volt dugó, szóval szerencsém volt:)

SunCityben valamiért most nem süt a nap... pedig mikor megérkeztem, kisütött... jó meleg volt, most meg már ideje beborult.

Huuu, találkoztam egy nagyon aranyos sráccal a Burger Kingben, nem tudom, hogy csak azért mosolygott rám, mert benne van a munkaköri leírásában, vagy mert.... öööö... szóval nem tudom:$ Persze visszamentünk még fagyit venni, meg este is... buli előtt:) remélem bent lesz. Bár mit kezdenék egy szegedi sráccal?! Meg amúgy is... biztos, hogy barátnője van, mert helyes, ergó esélyem nem lenne... szóval erről ennyit:D meg a pozitív hozzáállásomról is:D

Na, de most alkoholizálás.... bakardi-kóla-citrom...:D

"Girlz just wanna have fun!;)"

Sikerült 8kor felkelnem! Nem akartam, de sikerült, mert túl sok itt a kuka... igaz a 2év alatt, amióta itt vagyok még sose láttam, de biztos csak jól elvannak dugva. Szóval a sok kukát ma reggel a szokásosnál hangosabban és tovább ürítették a szemétszállítók. De legalább aludtam, mert ugye felébredtem... Éjszaka vihar is volt, de még milyen! Persze arra is felébredtem... rám esett az eső, nagyon fújt a szél és villámlott is. Szóval féltem, mert a tetőablakon nagyon agresszíven kopogot, és az a villámlással párosulva jókis hangot adott ki!:)

Tegnap még visszamentem Füredre a GPS-ért... mi Lajosnak hívjuk, mert el szoktuk nevezni a GPS-eket, az előző Gizi volt, de lecseréltük Lajosra, mert azt hittük, hogy elhagytuk, holott csak elpakoltuk... szóval Lajos szebb, jobb okosabb, és tudjuk frissíteni:D

Igazából most ki kell kapcsolnom a gépet, mert indulok... felöltözök, szerzek reggelit, meg kávét, és az jó lesz nekem:)

Azért sajnálom, hogy nem többen megyek... örültem volna neki, bár nem számít, de sajnos ez így van. Remélem unalmas utam lesz, nem lesz baleset sehol, és nem fog beállni az M0...

Ohh, a pánik...! Hogy én milyen csúnyán bepánikoltam! És nem tudtam... azaz azt tudtam, amit kellet, csak azt nem, amit kérdezett... hogy is írjuk fel a kotangest? szüg melletti per szüggel szemközti? vagy az a tangens? Tejóééég! Hát fogalamam sem volt... na mindegy. Mehetek megint, pedig már nagyon nem akarok.

Igazából elegem van az egészből, abból, hogy az utolsó pillanatig ki kell tolni. Elméletileg ezek a legszebb éveink, ehelyett július közepéig vizsgaidőszakolunk... egy kis munka nyáron, egy kis üzemi gyakorlat. Tényleg csodálatos. Nyaralni szeretnék... egy kicsit, mint ahogy mások. Elmenni valahova legalább egy hétvégére a barátommal... de se nyaralás, se barátom... ez így duplán szívás. Persze én tudom, hogy jó lesz nekem otthon (valahol rohadtul) egyedül... optimista vagyok, de tényleg!

Hát igen... ilyen az, amikor az embernek mindene megvan, csak az nem, amit igazán szeretne... Persze én szúrtam el, mert mindig én szúrom el, de ez mindig csak utólag derül ki, és utólag emésztem magam... hogy igen, megint én szúrtam el... mit kellett volna máshogy csinálni? Jólenne tanulni a hibáimból, csak sajnos annyi van, hogy életem végéig se fogom tudni az összeset kiküszöbölni:)

Más...: Voltam Füreden. Jó volt... lesültem, végre nem úgy néznek ki a lábaim, mint a vizihulláé... Most pont úgy nézek ki, mint a leégett vizihulla:D kicsit piros, meg fáj is, de szín, és nagyon örülök neki. A másik... ma kb 200 km-t vezettem... nem tudom, hogy sajnos-e, de most csak erre tudom pazarolni a "felesleges" energiámat... sok pénzem van benne, hála a horribilis üzemanyag áraknak, de a vezetés az egyetlen bologságom mostanában. Az autó feltétel nélkül szeret:) Hálás, ha teletankolom, megy, ha rálépek a gázra, szép lesz, ha lemosom... SOSE fog elhagyni (hacsak nem lopják el), nem kell neki az ex, szinte tökéletes szerelem...:)

Holnap megyek Szegedre, csinálunk  ketten egy kisebbfajta bulit, és elsétálunk egy nagyobbfajta szórakozóhelyre, jó lesz, mert jónak kell lennie, mert megérdemlem...

Köszönöm annak a 4 látogatónak, aki erre járt az elmúlt napokban, külön köszi a kommenteket Barnának:)

Hát megtörtént! Túlvagyok az első körön, remélem megütöttem a kettes szintet, és holnap már nem kell túl sokat produkálnom... még pihenek kicsit, aztán nekiállok tanulni.

Más...: Ma végre sikerült aludnom kb 5órát, az utóbb napokhoz képest ez egyéni rekordnak számít:) Azért még belövöm magam egy kis kávéval, nehogy elaludjak a füzet felett:D Jó lenne megtudni, hogy miért nem tudok normálisan aludni... biztos a gyerekkoromra vezethető vissza:D Bár nem volt rossz gyerekkorom, volt gyerekszobám is meg minden.

Huh, elég furcsa volt... az előbb elment valami a kolesz mellett az úton, jó nagy hangja volt, és még az ágyam is beleremegett.

17.00: Aludtam, juhúúú!:) Most meg karamellás kávét iszok, és ez nagyon jó lesz nekem... Belevetem magam a geometria örömeibe, áj láv kótás projekcióó! Csak legyen meg a kettes (vagy hármas!! - akkor még boldogabb is lennék) és holnap már Füreden süttetem a fenekemet:D

A címből is látszik, hogy ez az első... az első "ilyen":) Még egyenlőre nem tudom, hogy mért és kinek írom, talán csak úgy és magamnak. Persze magamnak ott vannak a gondolataim, de azok csak az enyémek... szóval itt talán a publikus gondolataim lesznek, amiket megosztok a nagyvilággal, szóval akit érdekel olvassa, akit nem, az meg nem:) De ez az egész erre való, nem?!
----------
Megint vasárnap van... nem szeretem a vasárnapot, mert közel a hétfő. És hétfőn mindig történik valami! Holnap például egy geometria vizsga fog velem történni, de nagyon. Nem hiszem, hogy ez egy jó dolog lesz, mivel az előző két alkalommal sem volt valami jó, sőt... A másik dolog, hogy nem tanultam annyit, mint amiennyit kellett volna, de ilyen melegben nem is lehet rendesen oda koncentrálni. Már nagyon várom, hogy kicsit lejjebb menjen a hőmérséklet, akkor végre talán neki tudok állni, és még egy sétát is be fogok iktatni, de még mindig 31 fok van itt Fehérváron...
Úgy érzem, hogy ma sem fogok sokat aludni. Tegnap se sikerült, meg előtte se, meg egy ideje már... Egyenlőre a koffein tart életben, de ha minden jól megy, akkor kedd délután lefekszem aludni, és úgy maradok legalább másnap reggelig, ha nem tovább! Ja igen... kedden lemegyek Balatonfüredre, mert anyuék most ott vannak hugommal:) Én meg még mindig itt szenvedek a kollégiumban (a melegben) és tanulok... azaz tanulnom kellene, mert nyúz a lelkiismeretem.
Most elindulok, és veszek valamit vacsorára... ez ilyen 2in1 dolog lesz, kaja és séta, aztán nekiesek a geometriának.